Az álom

A múltkor egyik napon több üzleti tárgyalás után este fáradtan zuhantam az ágyba és pillanatok múlva mély álomba szenderültem. Páratlan álomba, ahol összeesküdött a világ, hogy mindenki segít nekem előbbre haladni. A jó emberek odajöttek hozzám és segítettek nekem, mások pedig mutattak valami ritka szépséget: különleges egzotikus virág, különös formájú természeti képek, gyönyörű virágos rétek. Az utcákon luxusautók sokasága követte egymást, az utak mentén szép házak voltak és virágba borult fák üdvözölték az arra járókat, minden ember kedvesen mosolygott, a szeretet sugárzott belőlük. Az egész egy gyönyörű paradicsomra hasonlított a leginkább. Minden esemény több boldogságot váltott ki belőlem.

Annyira felpörögtem, hogy megébredtem. Bámultam a plafont és azon gondolkoztam, milyen jó lenne, ha tényleg ilyen lenne a világ, Aztán el kezdtem gondolkodni: hogyan lehetne ezt megvalósítani? Az órák múlását a szomszéd kakukkórája pontosan jelezte. Már hajnalodott, amikor egy ötlet suhant át az agysejtjeimen. Az egyik példaképem szokta mondani, hogy „mindig úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy az emberek bánjanak veletek”. Pár másodperc alatt eldöntöttem, hogy kipróbálom.

Nem jött többet álom a szememre, így belekezdtem a reggeli olvasásba, és az olvasmányom is megerősítette az elgondolásomat. A szokásos reggeli rituálé közben megláttam milyen szépen kizöldült az ablak alatt a fa, és némán megköszöntem szép kilátást. Az egyetemre menet néhány szép lány jött felém csoportban, és mosolyomra visszamosolyogtak, ismét megköszöntem. Amikor a buszra kellett felszállni egy öreg néninek segítettem, aki szintén kedvesen rám mosolygott és megköszönte, én is.

És a gyönyörű napsütéses napon így ment egész estig, a csoporttársaimmal, a tanárokkal, az üzletessel. Volt, aki gyanúsan fogadta viszonzás nélkül a mosolyom, de bizonyára nem értette, hogy a legszebb dolog, amit akkor tehettem az, ha mosolygok. És még nincs vége. Este kimentem sétálni és épp előttem száguldott el álmaim autója,…. majd kiugrott a szívem és hirtelen nagyon fellelkesedtem. A közeli kis utcában, ahol még nem jártam, néhány pompás ház fogadott, virágba borult fákkal az udvarán, és a kert tele gyönyörű tulipánokkal. Ezeket is nagyon köszönöm. Csordultig teltem szeretettel és boldogsággal: what a beautifull day!

Egy ilyen nap után érzem, hogy igazából élek, és hogy pezseg a vér az ereimben. Érdekesebb csak akkor lehetne, hogyha az emberek arra törekednének, hogy a szeretet vezérelje életét, hogy a szépet keressék, és jót tegyenek nap mint nap. Milyen csodálatos lenne.

Így másnap kezdhettem előről és ismét működött. Harmadik nap valaki úgy gondolta próbára tesz és megtréfáltak alaposan, de én a legnehezebb pillanatban is mosolyogtam, és megtaláltam a gonosz szándékban is azt, ami a hasznomra válik, és még csak meg sem sértődtem a tréfán, sőt köszönöm, sokat segített megérteni néhány eddik érthetetlen dolgot és észrevenni néhány háttérben megbúvó hibát.

Visszagondolva édesapám jut eszembe, amikor azt mondta, hogy a mennyország és a pokol itt a földön van, és ahogyan élünk, úgy alakítjuk ki a saját mennyországunka, illetve poklunkat. Én a mennyországnak úgy vélem megtaláltam a kulcsát. Én mindenképp egy gyönyörű utazásként fogom fel az egészet. Továbbiakban mindenkinek a saját döntése, hogy velem tart vagy sem.
„Alkotod a saját univerzumodat azzal a mértékkel, amelyel élsz.” Winston Churcill
„Kövesd a boldogságodat és az Univerzum ott is ajtót nyit neked, ahol eddig csak falak voltak.” Joseph Cambell

Ha mégegyszer végiggondolod, rájössz, hogy van itt valami, ami téged is segíthet egy jobb életminőséghez.

Üdvözöllek: Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com