Kisiskolás korom óta sose szerettem tanulni. Sose láttam be, mi szüksége van annak, amit tanítanak az iskolában. Egészen mai napig vívódtam magamban, hogy miért érzek így az oktatás iránt. Most már tudom, hogy hasznos a deriválás, hogy kell a nyelv- és nyelvtan ismeret. A biológiát, a történelmet, a kémiát, a földrajzot mindig szerettem, de csak alap fokon. Mélyebben nem tudtak megérinteni. Egy tantárgy sem tudott igazából megérinteni, pedig már 19 éve nyomom a tanintézmények padjait.
Kicsi korom óta sikerről, boldogságról és sok pénzről álmodom. Ezt sehol nem tanították. És bárkivel szóba hoztam a múltban lehetetlennek tartotta ezt a hármat egy helyen, és ez még több kérdést tett fel bennem.
Nem adtam fel, tovább kerestem, hol tudatosan, hol tudattalanul ennek a lehetőségét. Ha annyi értelmes és hasznos dolgot feltaláltak már, miért pont ez nem lehetséges. Aztán találkoztam a személyiségfejlesztő-irodalommal, szinte eszem a könyveket, és bármilyen zsúfolt napom van, ha egy keveset is, de olvasok a témában. Épp a ma reggeli olvasmányom ezt az eddigi zűrzavart kitisztította. A könyvet egy önerőből meggazdagodott ember írta, akinek az édesapja egyetemi tanár volt, és a fogadott apja egy vállalkozó. A két apa két külön dolgot tanított az írónak kis srác kora óta. Ő Robert Kiyosaki, és a könyveiben épp arra tanít, hogyan lehet a Sikert, a Boldogságot és a Gazdagságot egyszerre elérni, természetesen becsületes úton. Tehát lehetséges. Bárki elérheti, csupán hajlandó kell legyen változni. A képesség mindenkiben benne van. A részletekért olvasd el 'A Szerencse választáson múlik' és a 'Biztonság és szabadság' cikkeim.
Azt sajnálom, hogy az iskolában ilyen fontos dolgokat nem tanítanak, pedig sokkal egyszerűbb, mint bármelyik tantárgy. Így elsőre bonyolultnak tűnhet annak, aki nem jártas a témában. Csak azután tisztult ki nekem is, miután elolvastam néhány e témába vágó könyvet, és beszélgettem olyan emberekkel, akik mindezt már elérték. Az nem tetszik nekem még az egyetemi oktatásban (és itt a szaktantárgyakra gondolok), hogy a tanárok amit tanítanak, azt többségben könyvekből tudják, és kevés a tapasztalat, vagyis tudásuk elméleti, nem gyakorlati.
A gazdag emberek nem lesznek tanárok, pedig mindenkinek szüksége van pénzügyi intelligenciára és hitelességre, mert ezek a gazdagság mozgató rugói. A siker pedig a személyiségfejlesztés eredménye. Hitet és önbizalmat kell építeni, pozitívvá kell válni. Lehet könyvekből is tanulni, viszont tapasztalat teszi mesterré az embert. Ami a boldogságot illeti, az egy kicsit bonyolultabb, mert oda kell személyiségfejlődés, semleges vagy pozitív környezet, és egy valamilyen jövedelmi háttér. A boldogság másik feltétele, hogy TE irányítsd a saját életed, és ne csak történjenek veled a dolgok, ehhez azonban célok és álmok kellenek.
Félreértés ne essék, nem az oktatás és a tanári kar ellen vagyok. Szükség van a gyerekeket alap ismeretekhez juttatni. Mai napig tisztelem néhány tanáromat, akik nem csak a tananyagot nyomták, hanem emberként is kezeltek.
Miért van az, hogy a felhőtlenül boldog kisgyerek bekerül az iskolapadba, végig megy a rendszeren és szakiskola vagy érettségi után önbizalomhiányosak, és már sokkal kevesebbet nevetnek, már nem olyan boldogok? Tény, hogy nem csak az iskolán múlik mindez, hanem a szülőkön, a környezeten is.
Ha megkérdezünk egy 18-20 éves fiatalt, hogy "Mit szeretne az életben elérni?", a legtöbb válasz, hogy boldog legyen, sikeres legyen, vehessen egy lakást, egy autót, mehessen nyaralni, stb. Kevésnek van egy konkrét célja.
Ezeket miért nem tanítják?
Fejlődik a világ, új kihívásokkal szembesül a mai nap embere. Ehhez nagy segítség lenne, ha a jövő generációit megtanítanák célkitűzésre és pénzügyi intelligenciára.
Ez az én személyes véleményem.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
4 megjegyzés:
Véletlenül találtam ide, de ha már itt vagyok, elmondom a véleményem. KÉT KÉRDÉSEM VAN:1. mi közöd az oktatáshoz, hogy ilyen olcsó kritikával nyilatkozol róla? 2. mitől vagy ilyen elszállt és irreális? Egyébként az iskola nemszeretése nagyon meglátszik a helyesírásodon. A tanárok elméleti tudásáról pedig annyit, hogy te mégis hogyan tanítanád pl. a filózófiát vagy a történelmet?
"A gazdag nem áll tanárnak" - ha ezzel az esetlen kifejezéssel arra akartál célozni, hogy a gazdag ember nem lesz tanár, akkor lehetséges, hogy nemcsak azért nem lesz mert nincs rá szüksége, hanem mert egyszerűen buta hozzá. A gazdagok általában pont annyira buták, mint a szegények.
És szerinted R. Kiyosakit kellene tanítani az iskolában? Nem eléggé reklám-, és pénzcentrikus világban növünk fel így is? És te azt nevezed személyiségfejlesztésnek, hogy mindenféle üzletről szoló, vagy önbizalomnövelő bombákkal doppingolod magad? Mégis milyen fejlett a személyisged, ha nincs egyetlen kedvenc tantárgyad sem? Mihez értesz? Szeretsz valamit a pénzen kívül?
Elsősorban köszönöm a hozzászólásod.
Közöm az oktatáshoz, csupán annyi van, hogy tizenkilencedik éve (3 év Márton Áron Gimnázium) nyomom az oktatási intézmények padját, és úgy gondolom, de elnézést ha tévedek, előfordult néha már, jógom van kifejteni a saját véleményem az oktatásról. Lehet, hogy kívülállóként elszálltnak és irreálisnak tünök, én nem úgy érzem, csupán megadatott a lehetőségem, hogy ne a megélhetésemért doldozzak másnak, hanem a saját álmaimért dolgozom, nagyon jó megvalósulási esélyel.
Jógod van a véleményedhez, értem, igazad van.
A pénzt azért szeretem, mert a legjobb kozmetikum a nőknek, nagyon jó stresszoldó a stresszeseknek, a legjobb fejfájáscsillapító, stb egy szóval multifunkcionális. És mindenki pénzért dolgozik, mert mindehol szükség van rá.
A pénznél jobban szeretem a szabadságom, amit szintén a pénznek köszönhetek, meg R Kiyosakinak; jobban szeretem a barátnőm is, el nem tudnám képzelni nélküle az életem, csak ez a blog szerepe nem a magánéletem nyilvánossá tételéről szól. Szeretem a csendet a természetet, a magányt, az állatokat.
A tantárgyakkal kapcsolatosan csak annyit, hogy többször voltam matemetika illetve földrajz tantárgyversenyen V-VIIIas koromban. És a real tantárgyakból átlag 8-esen felüli lezárásom volt.
Ezek a doppingszerek engem boldoggá tesznek, szabaddá, hogy azt csináljak, ami a legjobban szeretek, és tudok segíteni olyan embereken, akik rászorúlnak. Van időm és energiám rájuk.
Aki a pénzt célként tekinti és nem eszközként, azzal lehetnek gondok. És nem kell hajszolni a boldogságot se, mert sosem éred el, ha függővé teszed az anyagtól. A boldogság most van, vagy most nincs. Mindig lesz jobb autó, mindig lesz jobb lakás és te hajszolod életed végéig. Aztán jön a vég, de az se lesz kellemes, mivel életed során jól odakötötted magad a kis szemétdombodhoz.
A pénznek köszönheted majd a rabságodat, mert odaláncolod magad.
A gazdag emberek szerintem többnyire buták, mert elveszítik magukat az anyagban. Inkább tanítsanak az iskolákban szegény, becsületes, bölcs emberek, mintsem üres, okoskodó, modern ürülékek.
Amúgy csinálj, amit akarsz és azzal akivel lehet. Te dolgod, te felelősséged.
Válasz 'valaki aki van'-nak
Először is köszönöm hozzászólását. Tökéletesen egyetértek önnel, igaza van. Sajnos a legtöbb keleteurópai gazdagok példája manapság ezt mutatja nekünk. És ők tényleg a pénzük rabjai, amit a kapzsiságuknak köszönhetnek.
Nekem nem a pénz a célom, hanem egy olyan eszköznek tekintem, aminek segítségével meg tudom valósítani a küldetésemet ezen a földön.
Meggyőződésem, hogy mindenkinek lehetne több a napi betevőnél, csupán egy kis pénzügyi intelligenciát is kellene tanulnia. Azért is, hogy ne adosságok között éljenek, hanem legyen lehetőség az élet napos oldalát is élni.
Senkitől nem akarom elvenni, hanem megmutatni, hogyan kell bánni vele, ahhoz hogy több legyen belőle, nagyobb erőfeszítés, vagy nagy tőke nélkül.
Olyan lehetőségre bukkantam, amire sokaknak szüksége volna. Sajnos nem mindenki ismeri fel a lehetőséget, de hála olyanok is vannak akik igen. :)
Megjegyzés küldése