Tanuljunk meg elfogadni

| View | Upload your own

Egy héttel ezelőtt találkoztam Novák Andrással, az Édesvíz könyvkiadó ügyvezető igazgatójával és ő is erre tanított minket, hogy tanuljunk meg elfogadni, mert ez a lelki béke alapja és a fejlődés kezdete. Másra is tanított minket, de erről legközelebb írok.

Üdvözöllek: Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com

A modern XXI. századi boldogság

Nem régiben elbeszélgettem néhány kedves barátommal és munkatársammal napjaink boldogságáról, és azokról a tényezőkről, ami befolyásolja a XXI század emberének az életét.

A legelső dolog, amiben mindannyian egyet értetünk, hogy a boldogság nem egy cél, hanem egy utazás, és erre a legjobb idő épp ez a pillanat. Ez az utazás gyerekkorban kezdődik és tart egy életen át. Te figyelted? Nagyon sokan feltételekhez kötik, ami nagy tévedés.

"Néha minden csak egy pillanaton múlik,
És a boldogság az öledbe hullik.
Ne szalaszd el azért soha a percet,
Mert lehet ettől lesz boldog az életed!" Ismeretlen


Vannak komoly befolyásoló tényezők, amik segíthetnek, illetve akadályozhatnak, hogy igazán boldogok legyünk.

Bármilyen furcsán hangzik, de a legelső tényező, amivel már gyerekkorban szembesülünk, és egész életünket befolyásolja az a nevelő környezetünk (szülők, családtagok, és más olyan személyek, akiket fontosnak tartunk gyerekként). Ugyanis, ha egy negatív, búskomor környezetben nő fel a gyerek, hajlamos lehet rosszul érezni magát felnőtt korában, ha boldog, és jól megy dolga, mert sosem látott hasonlót a nevelőktől. És mivel a legtöbbet utánzással tanul a gyerek, utánozza a negatívitást is, és ez szinte kizárja a boldogságot. És ez fordítva is igaz: ha egy pozitív és támogató környezetből kerül ki egy gyerek, szinte képtelenség, hogy boldogtalan legyen.

Sokan nem hiszik, de egy másik komoly befolyásoló tényező a jelenlegi környezetünk. Ezt mindaddig én sem hittem, amíg ki nem kerültem a falusi környezetből, ahol fölnőttem. Előzőleg csak csodálkoztam, hogy azon falusiak, akik egyetemet végeztek miért tértek csak kis számba vissza. Most, hogy csak vendégként fordulok meg otthon minden kivilágosodott.
Itt városon nem kell azon rágódni, hogy mit szól a szomszéd, mert nem is ismered, mivel kevés embert ismerek, nincs aki pletykáljon rólam, és a közvetlen ismerősök is sokkal pozitívabbak, mint otthoni ismerőseim. Ettől a barátok megmaradnak barátoknak, a rokonok rokonoknak, az ismerősök ismerősöknek, csak kevesebbet találkozok és beszélgetek velük. Egyszerűen csak átértékelődött bennem minden. És mindenkinek tanácsolom, hogy legalább életében egyszer, hosszabb időre lépjen ki a környezetéből, mert a javára fog válni élete során.

Aztán a harmadik dolog, ami befolyásolja a jövedelem nagyága, pontosabban nagyságának hiánya és a pénzügyi intelligencia. Erről már korábban többször írtam, amit itt elolvashatsz. Sokaknak nincs idejük boldognak lenni, mert meg kell keresni a család fennmaradáshoz szükséges pénzt, míg mások bármennyit keresnek soha nincs pénzük, mert számolni mindenki megtanult, de ésszerűen beosztani kevesen.

Egy negyedik befolyásoló tényező az egészségi állapotunk, szokásaink, hogy mit cselekszünk naponta, hogy milyen mennyiségű és minőségű élelmet fogyasztunk, milyen káros szenvedélyekkel vesszük körül magunkat. Ezt először én is kinevettem, aztán egy nagy tekintélyű orvos, aki az előző bejegyzésekben szerepel, elmagyarázta, hogyan működik az emberi szervezet. Elmondása szerint minden nap az emberi test egy nagy csata színhelye, ahol az Antioxidánsok és a Szabadgyökök megküzdenek. Ha a fent említett körülmények nem közelítik az optimális szintet, a testünk nagyon sok energiát arra pazarol, hogy fenntartsa az egyensúlyt. Viszont, ha odafigyelünk rájuk nagyon sok energiát takarítunk meg úgymond, és sokkal dinamikusabb életet élhetünk. Tehát érdemes erre is odafigyelni.

Van még egy ötödik feltétele is a boldogságnak, ami ugyan olyan fontos, mint a fent említettek, átfogóbb és még sosem beszéltem róla. Hogy mi az? Elárulom a következő bejegyzésben.

Üdvözöllek: Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com

Titok az egészségről

Megígértem előző bejegyzésemben, hogy írok még az orvosok előadásairól. Az egyik kedvencem Dr. Bakanek György - Magyar Olimpiai Bizottság és a Gyermekrák Alapítvány orvosszakértője, független doppingszakértő és nőgyógyász.



Sajnos nem tudok szó szerint idézni, mert csak jegyzetem van, de a fontosabb gondolatait megosztom veletek. Egy sor, számomra megdöbbentő információ hangzott el, amit azért is elhiszek, mert gyerekkoromban nagyon sokat voltam korházban egy születési figyelmetlenség miatt, s bár az orvosok a legjobbat ajánlották szüleimnek, csak ártottak. No, de vágjunk is bele a sűrűjébe.

"Semmilyen intézményrendszernek nem érdeke a TE egészséged."

Ezt azzal magyarázta, hogy a világon a második legerősebb iparág a gyógyszeripar. Minél több a beteg, annál több "gyógyszer" kell, és ez a gyártónak és az államnak is bevétel, még ha a "gyógyszereket" kedvezményes áron adják is. Mert a "gyógyszer nem más, mint néhány olcsó összetevő, aminek van egy kevés hatása és sok mellékhatása, mindez levédve, hogy sokkal drágábban hozhassák forgalomba", mint amiért előállították. A "gyógyszerek" inkább a tünetet szüntetik meg és mellékhatásuk van. Mivel több a mellékhatás ezért újabbakat és újabbakat ír fel az orvos, ami igazából nem gyógyít, csak csillapítja a mellékhatás tünetét. Vagyis "a felírt gyógyszerek 90%-ban ártanak és csak 10%-ban használnak". 

Így aztán "20%-a a haláleseteknek a gyógyszerek mellékhatásának következménye."

Tehát "mindenki felelős a saját egészségéért"- mondja a doki, főként azért, hogy milyen mértékben fogyaszt az elkövetkezőkben "gyógyszereket", vagyis milyen mértékben mérgezi tovább mindenki a saját szervezetét. Ide egy székely vicc jut eszembe:

Az egykori székely is elmegy az orvoshoz receptet íratni, hogy "legyen az orvosnak miből élni." Aztán elmegy a patikába és kiveszi azokat a gyógyszereket, hogy "legyen a patikusnak is miből élni". Végül hazamegy és eldobja a gyógyszereket, hogy tudjon ő is még tovább élni. :)

A vicc alátámasztásaként elárulta a doki, hogy mi is tulajdonképpen az oly gyakran alkalmazott ANTIBIOTIKUM:

• BIO = ÉLET
  
• ANTI = valami ELLEN
  

- vagyis nem más, mint életellenes készítmény (na ebből köszönöm szépen, én többet nem kérek). Sajnos az antibiotikum nemcsak a szervezetre káros bacilusokat pusztítja, hanem a szervezetünket is. A többi "gyógyszer" esetében is megfigyelhető, hogy egy idő után étvágytalanságot, levertséget és sápadtságot okoz, és sok esetben az erősebb "gyógyszereket" étkezés után kell bevenni.

Amikor a szüleim két év intenzív kezelés után arra lettek figyelmesek, hogy sápadt és levert vagyok, valamint csak "turkálom" az ételt, gyanús lett a sok "gyógyszer" és a következő kivizsgáláson rákérdeztek az orvosra, aki enyhén elvörösödött és különböző oda nem találó magyarázatot adott. Többet nem vittek orvosok közelébe, csak ha már nem tudtak mit kezdeni velem. Utólag kiderült, hogy a "gyógyszerek", amit gyerekgyógyász írt fel, komoly károsodást okoztak a májamnak. Szerencsére a májam regenerálódott funkcióit illetően, viszont ecograf-vizsgálaton látszik rajta a korai megterhelés, és vigyáznom kell rá.

Gondolom, ezek után benned is kedves olvasóm felmerül a kérdés, hogy jól van, de hogyan lehet a betegségeket gyógyítani?

A doki nekünk erre is elmondta a személyes tapasztalatát. Hogy mi is az, és hogyan vigyázok én az egészségemre, elárulom a következő bejegyzésben. Érdemes lesz visszajönni, mert olyan megoldásokat mondott, ami mindenki számára elérhető. És azt is megtudtuk, miért élnek tovább a nők, mint a férfiak (azon kívül, hogy nincs feleségük).

Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com

A szeretet

A szeretet mindent megold


Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: “Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit. “

"A ház ura itthon van?", kérdezték.


"Nem", válaszolta az asszony. "Nincs itthon."

"Akkor nem mehetünk be, felelték.

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt.


"Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!"

Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket"

"Együtt nem mehetünk be a házba," felelték.


"Miért nem?" kérdezte az asszony.


Az egyik öreg magyarázatba kezdett: "Az ő neve, Jólét," mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta,” Ő a Siker és én vagyok a Szeretet.” Majd így folytatta, “Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.”


Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. „Ez nagyszerű!!”, mondta. „Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!”

A felesége nem értett egyet. "Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?”

A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával. „Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!”

"Hallgassunk a menyünkre," mondta a férj a feleségének.
"Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!”
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget, „Melyikőtök Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk.”

Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert, „Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?”



Az öregek egyszerre válaszoltak: "Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel, Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.”
Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!!!!!!"

KÍVÁNOM NEKTEK...
Ahol fájdalom van, kívánok nektek békét, és könyörületet.

Ahol kétségek vannak, kívánok nektek megújult önbizalmat képességeitekben, hogy leküzdhessétek.
Ahol fáradtság, kimerültség van, kívánok nektek megértést, türelmet, és megújult erőt.
Ahol félelem van, kívánok nektek szeretetet, és bátorságot.

Most két választásod van:
1. Átmész más oldalra, vagy
2. Meghívod a szeretetet azzal, hogy megosztod ezt a történetet azokkal, akik fontosak neked.
Remélem a másodikat választod. Én azt tettem.


http://bojtelaszlo.blogspot.com/


Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com

A választás

Kaptam olyan személyes visszajelzéseket, hogy meg akarok változtatni embereket, nos én nem akarok. A blog egyik célja, hogy segítsen azoknak, akik változni szeretnének, a másik, hogy megkérdőjelezze a régi beidegződött szokásmintákat. Sokan ragaszkodnak a hagyományokhoz. Néprajzi szempontból nagyon értékesek, azonban el kell választani a néprajzot a viselkedésmódtól. Nagyon fejlődő világban élünk és csak az tud hosszú távon fennmaradni, aki képes lépést tartani a fejlődéssel. Szívesen megnézném, hogy mit tenne manapság egy 100 évvel ezelőtt élt ember, hogyan boldogulna a mostani civilizációban. És mégis sokan ragaszkodnak azokhoz a több évtizedes beidegződésekhez, programokhoz, amit az elődjeinktől kaptunk.
A változás elején vagyunk még, olyankor, amikor még be lehet pótolni a kisebb lemaradásokat. Ehhez azonban nyitott kell lenni, különben társadalmunk lemaradó rétegét fogjuk képviselni. Ez a változás is egy választás.

Van a világban több 100 azonos keresztnevű ember. Ezekből az egyik te vagy, a másik esetleg egy ismerős stb. Kicsi a valószínűsége annak, hogy két azonos nevű ember egyszerre ugyanazt teszi. Mindenik a saját elképzelései szerint választ egy lehetőséget, legyen szó ételformáról, iskoláról, jövedelemről, párról, barátról, autóról, élményről, stb. Az szerint választ, hogy mit talál a legmegfelelőbbnek. Vagyis a személyiségképünknek megfelelően választunk. Ez a személyiségkép egy program, ami fut az agyunkban. Ezt a programot életünk első felében szüleink és/illetve közvetlen környezetünk írták a neveléssel, majd mi tovább írjuk életünk végéig. Azonban 18 éves korunktól kezdve a szülői szigorúságtól függően jogunk van választani. Ha neked az a fontos, hogy megfelelj szüleid elvárásainak akkor nincs értelme tovább olvasnod. Ez a bejegyzés elsősorban azoknak szól, akik többet szeretnének elérni az életben, mint a jelenlegi kilátásaik ígérnek.

Nagyon korán megtanítanak a szüleink/nevelőink, hogy válasszunk két tárgy között. Aztán megtanultuk azt is, hogyan válasszunk két esemény között, kevesebbnek sikerül már választani két viselkedésforma között, mert ez már egy nevelőtől tudattalanul kapott program. Sokáig nekem sem tűnt fel, hogy egy adott szituációban viselkedhetnék másképp is. Szerencsére az élet az egyik legjobb tanító annak, aki hajlandó tanulni. Még serdülőkorban megkezdjük a párválasztást, családi állapotunk megválasztását. Majd szakmaválasztást, esetleg továbbtanulás és munkahelyválasztás. Itt azonban sokan befejezik a választást és a továbbiakban sodródnak az életben.

A választási lehetőségek nem állnak itt meg. Például az ember azt is megválasztja, hogy boldogan, vagy boldogtalanul fogja leélni az életét, ez azonban nem tudatos választás. A beidegződött programjainktól függ. Ugyan ez a helyzet a gazdagsággal is, aztán a társadalomban betöltött szereppel is, ide sorolható a szerencse, a siker, az elért eredmények és szinte minden, ami nem történik meg egy ember élete során, mint tapasztalat.

A személyiség fejlettségétől függ, hogy ki milyen szintekig megy el a választásban.
Vegyünk példának 100 János nevű embert (elnézést, ha valakit így hívnak):
- az első Jánosunk szegény falusi környezetből jön, mondjuk csak négy osztálya van és megelégszik a pásztorsággal.
- a második egy kicsit igényesebb kijár nyolc osztályt és kovácsinasnak, majd kovácsnak áll
- a harmadik ismét igényesebb, szakiskolát végez és kőművesnek áll
- a negyedik líceumot végez és elárusítónak áll
- az ötödik már tisztviselő, értékesítő, tanár, középvezető, és így tovább a magasabb szintekig: cégtulajdonos, orvos, kutató, politikai pártelnök, színészek, milliomos, milliárdos. Ők mind választottak, a programjaiknak megfelelően. És miért nem te vagy az, aki egy magasabb funkciót tölt be, aki jobb életkörülmények között él?
Tudom én, mit gondolsz, azt hogy mindenki nem olyan okos, hogy bármit megtanuljon.
Azt kell mondjam igazad van. Egy tényt ne felejtsünk el: az átlagember az agyképességeinek kevesebb, mint 10%-át használja. A kutatók már bebizonyították, hogy minden embernek van egy különleges adottsága, csupán fel kellene fedeznie a magában rejlő kincseket. Akik magas beosztásokat, színvonalasabb életkörülményeket élnek, azok vették a fáradságot és felfedezték kiváló adottságukat. Választottak és változtattak.

Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com

Miért a gazdagságot választják?

Gyakran találkozok olyanokkal akik a gazdagság ellen vannak. Időmbe telt mire megértettem, hogy egyesek szemébe miért olyan rossz dolog a sok pénz. Ezalatt több siker történetről szóló könyvet kiolvastam és megértettem, hogy ez összefüggésben van a pénzügyi műveltséggel és a neveléssel. Az a tény, hogy nem jut bármire pénz, számukra a valóság és a többit valótlannak, lehetetlennek tartják. Azért találkoztam ezekkel az emberekkel mert ilyenből van a legtöbb, és az ismerőseim nagy többsége is ebbe a csoportba tartozik, akik pénzért dolgoznak, és számukra az a normális, ha X időt dolgoznak Y összegért. Az ilyen embereknek a biztonság a fontos.
Ha előttük gazdagságról beszélünk, az első ember aki eszükbe jut az a főnökük. Az eddigi írásaimban nem a cégtulajdonosokra gondoltam, akik az embereket a maguk módján kihasználják, panaszkodnak, hogy rosszul megy a cég, miközben munkájuk után egyre gazdagabb. Sajnos kelet Európa ilyenekkel van tele.

Van azonban egy jó hírem. Létezik igazságos gazdagság is. Már több olyan emberrel találkoztam aki nem hagyományos vállalkozás útján jutott legális és nagy vagyonhoz.
Ezek az emberek nem nagyképűek, nem parancsolnak, sosem morcosak, nem is kiabálnak, és nem kapzsik. Ők szerények, alázatosak és segítőkészek, mindig vidámak és remek társaságok. Még itt kelet Európában kevesen vannak, de a jelek arra utalnak, hogy egyre többen lesznek. Olyan életet élnek, ami sokak számára csábító, főleg azért, mert könnyebben elérhető az a gazdagság, mint létrehozni egy milliókat termelő birodalmat, másrészt a magatartásuk és stílusuk sok kitörni szándékozónak csábító lehet.

Hallani olyanokat is, hogy "engem a pénz nem érdekel!". Ilyenkor mindig mosolygok, és megkérdem hogy miért jár munkába?
A pénz egy olyan eszköz manapság, amivel nem csak a családot lehet eltartani, hanem még nagyon sok mindenre használható. Multifunkciónális. Tetszik nem tetszik, egyre többen hagynak fel a régi identitással és a gazdagság útjára térnek, mert olyan világot élünk ahol pénz nélkül nagyon nehéz. Hiába mondja bárki, hogy pénz helyett adok neked sok szeretetet, mert ezzel már nagyon kevesen érik be, és főleg nem a gyerekek. A reklám szakemberek nagyon rafináltak, olyan értelemben, hogy azt a közeget veszik célba aki a legjobban manipulálható: a gyerekek. A felnőtt már tud parancsolni valamennyire magának, viszont a gyerek nem lát a reklám mögé, hanem ő is akar egy olyat, és mindenféle játékokat kérnek maguknak, akkor is ha már kiállítást lehetne nyitni a sok régi játékból. És ugye a szülő a gyerekéért mindent megtesz, akkor is, ha az nem válik a hasznára. Aztán az idő múlásával nő a gyerek és egyre nagyobb és drágább játék kell. És itt jön be az előző cikk, ha folyton "nem"-et hall, az a valóságukká válik és elhiszik. Ezért tiltakoznak egyesek a pénz ellen.

Egy másik tényező, amiért sokan a gazdagságot választják egy idő után az a szabadság. Elődjeink az életüket adták értük. Csak az rendelkezik korlátlan szabadidővel aki saját magának dolgozik és van elég pénze ahhoz, hogy ne kelljen mindennap érte dolgozni. Az a szabad ember, aki szükség esetén akár több hónapig is el tudja halasztani a dolgát, anélkül hogy ezt a költségvetése megérezné. Bár lehet, hogy a pénz hordoz magában felelősséget, sokan azonban inkább vállalják a többlettel a "megküzdést" mint a kevesebbel. Nem az nehéz, hogy mit csináljak plusz 1000 euróval, hanem hogy még kellene 1000 euró és honnan vegyem elő.

Egy harmadik tényező, amiért a gazdagságot választják az a sikeresség, bár nem mindig nevezhető sikeresnek a gazdag (pl. Thomas Edison esete, bár gazdag volt mégis az egyik legsikertelenebb feltaláló, mert számos kísérlete nem hozta meg az eredményt, de ő nem adta fel, és ezért van villanykörte, gumiabroncs az autókon, stb.) mégis, ha valakinek sok pénze van sikeresnek érzi magát, megnő az önbizalma, stb.

Egy negyedik tényező a boldogság. Régi mondás: a pénz nem boldogít. Tény hogy sok gazdag ember nem boldogabb, mint egy szegény, az is tény hogy a válások körül belül a 20%-ka manapság a pénz miatt van. Nem beszélve azokról akik az utcán tartják a markukat, mert még betevőre sem jut. A mai világban megközelítőleg ugyanannyi boldogtalanságot okoz a pénz hiánya, mint amennyi boldogságot.

"Csak azt adhatjuk, amink van. Aki boldogtalan, nem adhat boldogságot,
aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első kötelességünk:
önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak teher. Először tanulni,
aztán tanítani! Először teremteni, aztán adni! Ez az élet vastörvénye."
Herbert N. Casson

Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com

A természet csodái és az emberiség képességei

Különböző elméletek vannak a Föld keletkezéséről. Bármi is legyen egy dolog bizonyos, hogy csodálatra méltó folyamatok vannak. Az egyik ilyen folyamat a költöző madarak vándorlása. Az utolsó nyáron született vándor madár, amelyiknek az agya dió nagyságú, az is ősszel nekivág a nagy útnak. A másik ilyen folyamat a hibernáló emlősök utódjai, például a mókus, amelyik soha nem látott havat, nem tudja mi a tél és mégis ősszel szorgosan gyűjti a mogyorót a hideg hónapokra. És még sorolhatnánk, mert számos példa van.

Létezik egy úgynevezett siker ösztön, ami ezeket az állatokat segíti túlélni nehéz élet körülményt. Ez a siker ösztön készteti a kismadarat, hogy irány Afrika, a mókust, hogy gyűjtsön mogyorót, stb. Az embernek is van siker ösztöne. A bibi csupán az, hogy az anyaállat ösztönzi és támogatja a maga módján kicsinyét dolgok megtételére, és rövid idő alatt sok mindent megtanít, hogy túl élje élete első évét. Az ember esetében a folyamat tovább tart sajnos. A tanulásunk része volt, hogy "nem szabad", "ha nem azt csinálod kikapsz", "rossz vagy", "az lehetetlen", "te ehhez kicsi vagy" és hasonlók. Aztán ha valami új dolgot csinál a gyerek és rosszul sül el megszidják, kiabálnak vele, megverik, stb. Persze vannak kivételek, de ezek erősítik a szabályt.
Ezek a nevelési szokások általában demoralizálják a gyerekeket és személyiségük részévé válik. Mire felnőnek önbizalom hiányosak lesznek, kisebbrendűség érzetük van, és sok dolgot lehetetlennek, elérhetetlennek tartanak. Egy irreális énképet alakítanak magukról ki, ennek következtében képtelennek érzik magukat bizonyos feladatok elvégzésére. Bármi újjal találkoznak első reakciójuk negatív és észre sem veszik, mert a kudarc mechanizmus már automata. Aggodnak a cselekedet helyett.
A legrosszabb ebben az, hogy nagyon kevesen ismerik ezt fel felnőtt korban, így képtelenek kilépni ebből az irreális énképből, így aztán teljesen megrekednek egy kényelmi zónában, amiben egy idő után kényelmetlenül érzik magukat és boldogtalanok, mások makacsok és félnek a változástól.

Tehát ezért az ember saját magának kell kifejlessze a siker ösztönét, miután nagykorúvá lett, hogy könnyebben vegye az akadályokat. Az akadályok magukban mind jó dolgok. Nézzük csak mi történik egy folyóval, ha gátakat építenek rá? Felduzzad és hatalmas turbinákat képes meghajtani. Így van ez az embereknél is. Ha akadállyal találkozik, van hite és önbizalma, képes legyőzni azt. Sőt a kvantum fizika már bizonyítja a gondolat alkotó erejét, csak ehhez elsősorban ki kell iktatni a negatív érzelmeket, amik gyermekkorban a személyiség részévé váltak, aztán hinni kell az egész kvantum fizikába, és kell egy adag bátorság is. Mi tagadás én is megijedtem amikor először megtapasztaltam a gondolatok erejét. Nem dugtam a fejem a homokba, hanem elkezdtem a tudat programozását tanulni és használni. És mini csodák történtek, és történnek folyamatosan. Ezeknek a tapasztalatok sorozata adja nekem most a lelkesedést, az életkedvet, a boldogságot és látom az életem lényegét. Ez egy hosszú folyamat, ami hitet és kitartást igényelt, ezekért most a gyümölcs kárpótol.

Kutatásokban már kimutatták, hogy az átlag ember úgy hal meg, hogy nem tud a képességeiről, és ez a hiányos nevelésnek tudható be első sorban. Nem a szülők, vagy aki nevel a hibás, mert ő elképzelése szerint a legjobbat akarja, csupán nincs tisztába az illető azzal, hogy minek milyen hatása van. Elsősorban az oktatásban kellene forradalmasítani, hogy egy sikeresebb és boldogabb generációk kerüljenek ki.

Emberi joga van mindenkinek elérni mindazt, amit ez a világ kínál nekünk. Ennek azonban ára van, amit sokak nem hajlandók megfizetni, inkább azt mondják lehetetlen, ahelyett hogy elgondolkoznának azon, hogy hogyan érhető el. Nem szerencse kérdése, ez egy tudatos fejlődés, aminek kezdete van és ha megízlelte valaki a sikert, képtelen megállni. Mindenki számára elérhető, csupán akarni kell. Akkor lesz egy sportolóból bajnok, ha azt ő nagyon akarja. Az ember akkor lesz sikeres, boldog és gazdag, ha szintén akarja. Van egy jó székely mondás: Disznó tor nem erőszak!

Az itt olvasható állítások kutatások eredményei, és általában igazak, lehetnek azonban egyedi esetek, ahol ezek nem érvényesek. Olvastam, megfigyeltem, tapasztaltam, leírtam.

Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com

Az oktatás

Kisiskolás korom óta sose szerettem tanulni. Sose láttam be, mi szüksége van annak, amit tanítanak az iskolában. Egészen mai napig vívódtam magamban, hogy miért érzek így az oktatás iránt. Most már tudom, hogy hasznos a deriválás, hogy kell a nyelv- és nyelvtan ismeret. A biológiát, a történelmet, a kémiát, a földrajzot mindig szerettem, de csak alap fokon. Mélyebben nem tudtak megérinteni. Egy tantárgy sem tudott igazából megérinteni, pedig már 19 éve nyomom a tanintézmények padjait.

Kicsi korom óta sikerről, boldogságról és sok pénzről álmodom. Ezt sehol nem tanították. És bárkivel szóba hoztam a múltban lehetetlennek tartotta ezt a hármat egy helyen, és ez még több kérdést tett fel bennem.
Nem adtam fel, tovább kerestem, hol tudatosan, hol tudattalanul ennek a lehetőségét. Ha annyi értelmes és hasznos dolgot feltaláltak már, miért pont ez nem lehetséges. Aztán találkoztam a személyiségfejlesztő-irodalommal, szinte eszem a könyveket, és bármilyen zsúfolt napom van, ha egy keveset is, de olvasok a témában. Épp a ma reggeli olvasmányom ezt az eddigi zűrzavart kitisztította. A könyvet egy önerőből meggazdagodott ember írta, akinek az édesapja egyetemi tanár volt, és a fogadott apja egy vállalkozó. A két apa két külön dolgot tanított az írónak kis srác kora óta. Ő Robert Kiyosaki, és a könyveiben épp arra tanít, hogyan lehet a Sikert, a Boldogságot és a Gazdagságot egyszerre elérni, természetesen becsületes úton. Tehát lehetséges. Bárki elérheti, csupán hajlandó kell legyen változni. A képesség mindenkiben benne van. A részletekért olvasd el 'A Szerencse választáson múlik' és a 'Biztonság és szabadság' cikkeim.

Azt sajnálom, hogy az iskolában ilyen fontos dolgokat nem tanítanak, pedig sokkal egyszerűbb, mint bármelyik tantárgy. Így elsőre bonyolultnak tűnhet annak, aki nem jártas a témában. Csak azután tisztult ki nekem is, miután elolvastam néhány e témába vágó könyvet, és beszélgettem olyan emberekkel, akik mindezt már elérték. Az nem tetszik nekem még az egyetemi oktatásban (és itt a szaktantárgyakra gondolok), hogy a tanárok amit tanítanak, azt többségben könyvekből tudják, és kevés a tapasztalat, vagyis tudásuk elméleti, nem gyakorlati.

A gazdag emberek nem lesznek tanárok, pedig mindenkinek szüksége van pénzügyi intelligenciára és hitelességre, mert ezek a gazdagság mozgató rugói. A siker pedig a személyiségfejlesztés eredménye. Hitet és önbizalmat kell építeni, pozitívvá kell válni. Lehet könyvekből is tanulni, viszont tapasztalat teszi mesterré az embert. Ami a boldogságot illeti, az egy kicsit bonyolultabb, mert oda kell személyiségfejlődés, semleges vagy pozitív környezet, és egy valamilyen jövedelmi háttér. A boldogság másik feltétele, hogy TE irányítsd a saját életed, és ne csak történjenek veled a dolgok, ehhez azonban célok és álmok kellenek.

Félreértés ne essék, nem az oktatás és a tanári kar ellen vagyok. Szükség van a gyerekeket alap ismeretekhez juttatni. Mai napig tisztelem néhány tanáromat, akik nem csak a tananyagot nyomták, hanem emberként is kezeltek.
Miért van az, hogy a felhőtlenül boldog kisgyerek bekerül az iskolapadba, végig megy a rendszeren és szakiskola vagy érettségi után önbizalomhiányosak, és már sokkal kevesebbet nevetnek, már nem olyan boldogok? Tény, hogy nem csak az iskolán múlik mindez, hanem a szülőkön, a környezeten is.

Ha megkérdezünk egy 18-20 éves fiatalt, hogy "Mit szeretne az életben elérni?", a legtöbb válasz, hogy boldog legyen, sikeres legyen, vehessen egy lakást, egy autót, mehessen nyaralni, stb. Kevésnek van egy konkrét célja.

Ezeket miért nem tanítják?
Fejlődik a világ, új kihívásokkal szembesül a mai nap embere. Ehhez nagy segítség lenne, ha a jövő generációit megtanítanák célkitűzésre és pénzügyi intelligenciára.

Ez az én személyes véleményem.


Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com

A "Szerencse" a választáson múlik

Megfigyeltem egy érdekes dolgot környezetemben élő embereknél. Azt látom, hogy azok a emberkék a környezetemből, akik pozitívan állnak hozzá a dolgokhoz, és pozitív elvárásokkal élnek, sokkal sikeresebbek és boldogabbak másoknál. Nekik mindig minden talál és tényleg úgy tűnik, hogy szerencsések.

Megfigyeltem azt is hogy, akik negatívan gondolkodnak, panaszkodnak, gyakran morcosak, azokat kerüli a szerencse.
Olvastam és most már tapasztalom is, hogy a gondolataink és érzéseink választás kérdése. Az ember képes megválasztani, mit gondol és mit érez. Egy kis bökkenő, hogy az emberek megszokásból cselekednek, tehát új szokásokat kell felvenni. Akik céltudatosan élnek, akiknek van jövőképük és hitük, azoknak boldog és sikeres életük van.

Ezek után én is elkezdtem pozitív orientált lenni. Az addigi rossz gondolatokat jó gondolatokra cserélni, és bár nem sok kilátásom volt, amint megváltozott belső világom, azonnal kezdett megváltozni külső világom is. Beszélhetünk a szerencséről is, de ezt pozitív elvárások előzik meg és sok önbizalom és hit. Szerintem nincs ilyen, hogy szerencsés ember. Bárki lehet az, ugyanis ha elvárásaink sikerorientáltak, szerencsések vagyunk, ha pedig félelem orientáltak vagyunk kudarc terem mindenütt, szerencsétlenek vagyunk.

Bár sokan nem hiszik el, a világot mégis a gondolatok irányítják. EINSTEIN mondta: "A képzeleterő minden. Általa mutatkozik meg a jövő."
Egy amerikai kutatásban kimutatták, hogy az átlag ember úgy hal meg, hogy szellemi képességeinek kevesebb mint 10%-át használja, és kb. 2% képességről van tudomása. Ez engem sokkolt, és azon kezdtem el gondolkodni, hogyan tudnák én többet használni. Több könyvet olvastam a témába. A legtöbb a cél kitűzést és leírást javasolják. Ez programozza a tudat alattit. Ha ehhez pozitív érzelmet és hitet tudunk társítani fokozatosan megváltozik az életünk. Így tettem és jártam én is. Nem volt könnyű ilyen negatív világban elérni a teljes pozitív beállítodást, de megérte. Lassan kezdenek megjelenni az életembe azok a dolgok, amit mindig is szerettem volna.

Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com

Képzeld el, vonattal tartom edzésben magam. Nem hiszed? Kattints ide, ha látni akarod:
http://fiatalongazdagon.com/vonat

....egy kis maganélet

Sokat gondolkoztam és képzelődtem a jövőmről. Én is családot szeretnék egy kitartó és családcentrikus párral, aki társ a házasságban, mert egy életre keresem. Szeretem a barna hajú, kék szemű lányokat. Nem szeretem, ha szőke, festett hajú és nagy mű körmei vannak. Úgy kb. 165 magas, karcsú és 19-24 éves. Romantikus alkat vagyok, tehát nem árt ha Ő is ilyen. Gyertyafényes vacsorák, természetjárás kettesben,... Olyan lányt keresek, akinek van egy valamennyi hite. Ami a gyerekeket illeti, az elsőt fiúnak szeretném, és kettőnél többet szeretnék. Azt már most eldöntöttem és meg van minden esélyem arra, hogy részt vehessek a felnevelésükben. Szeretetben felnevelni, és megtanítani mindent a boldogságról, szeretetről, ezoterikáról, és a vonzás törvényéről. A kitartás és a hűség jellemez, ilyen példát mutattak a szüleim, akik idén ünneplik 40. házassági évfordulójukat.



A legutóbbi előadáson hallottam cégünk egyik vendég előadójától, aki egy híres orvos professzor Magyarországon, hogy az ember képes megválasztani a saját életkorát, vagyis mennyit szeretne élni. Először megdöbbentő volt, aztán a magyarázataiból megértettem hogyan lehetséges. Én hosszú életet szeretnék, ezért már most vigyázok az egészségemre nap mint nap, és kerülöm az ártalmas dolgokat. Azért élek visszafogottan bizonyos értelemben, hogy 90 évesen a dédunókámnak is tudjam elmesélni, hogy gyerekkoromban imádtam a halakat és a vizet, majd tévé és zene nélkül nem tudtam élni, aztán az olvasás ejtett rabul, hogy milyen fontos szerepet játszott az életemben Gyólai György és Varga Anita, stb...

Esztergomban és Visegrádon történt

Október 6.-án elmentünk Esztergomba, gyönyörű város és szép a kilátás a dómról.



 Aztán lejövet onnan majdnem kilapítottak, 
szerencsémre csíki vagyok és bírom a gyűrődést. :)




Túléltem.

Utánna elmentünk Visegrádba, ahol tanultam fára mászni....



...remekül száguldoztunk a nyári bobpályán...


... hát igen, nagyon szép, minőségi hétvégém volt a szabadban.

Szeretem ezt a munkát, az ilyen munkahelyet meg kell becsülni, mert itt nem unatkozik az ember.

Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com

Képzeld el, vonattal tartom edzésben magam. Nem hiszed? Kattints ide, ha látni akarod:
http://fiatalongazdagon.com/vonat

Nem hiszed el hol voltam szombat délután ...

Képzeld el, elmentem Budapestre és amikor megérkeztem akkor meg ezt találtam:




Jó móka, nem?

:)

Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com

http://fiatalongazdagon.com/vonat