Minden, amit ember alkotott a földön egy gondolattal kezdődött, aztán a gondolathoz csatlakozott a képzeleterő és a kreativitás, majd cselekedetek sorozata. Így készítettek az őslakósok anno szerszámokat, így épültek az első házak, várak, műemlékek és felhőkarcolók; így készültek el a hajók, az első gépek, míg eljutottunk az autók, mobiltelefon, laptop, műhold és űrhajók világába. A gondolat az egyetlen dolog a világunkban, ami fölött korlátlanul rendelkezünk. Ezt a múlt hírességei tudták, azért sikerült nekik olyan nagy teljesítményt elérni.
A legtöbben azonban úgy próbálnak változtatni a körülményeiken, hogy a külső dolgokon változtatnak. Ez olyan mintha egy használt autót azzal igyekeznénk gyorsabbá tenni, hogy mindig ragyogó tisztán tartjuk, csak külsőleg foglalkozunk vele. Ahhoz, hogy valami változás következzen be az életünkben, először belül kell változtatni, mint amikor az autónak a motorját kell javítani, hogy gyorsabb legyen.
Tehát, ha azt akarjuk, hogy életkörülményeink jobb kilátásnak örvendjenek, akkor először a gondolatainkban rendet kell raknunk. Kiiktatni negatív érzelmeinket, hisz ez okozza a legtöbb nehézséget az életünkben. Aztán egyáltalán nem mindegy mit nézünk, mit hallgatunk, kivel állunk szóba. Minden, amit olvasunk, látunk és hallunk egy-egy virtuális legó darabkája. Minél jobban koncentrálunk egy témára, annál hamarabb áll össze a kép. Ha ebben a képben sok a filmekből látott gyilkosság és bűnözés, a bukásról és kudarcról szóló történet, ha sok panaszkodó embert hallgatunk a végső elénk táruló kép nagyon lehúzó erejű lesz. (Tudni kell még, hogy rádió- és tévéműsorok valamint az újságok és folyóíratok nagytöbbsége olyan az agynak, mint rágógumi a szájnak: lefoglalja és szinte semmi értelme. Van kivétel is, de az erősíti a szabályt). Ez a negatív érzelmek és a romboló gondolatok egyik forrása. A másik forrása a nevelésből jön.
Még az étel minősége és mennyisége is kapcsolatba hozható energiaszintünkkel. A zsíros és nehéz ételek valamint az alkohol lebontásához a szervezetünk további energiákat éget el, így kevesebb energiánk marad jókedvben élni. Nem beszélve az élvezeti szerekről, ami nemcsak káros az egészségünkre és további energiáktól foszt meg. Ugyancsak károsak ránk tekintve a mindennapi használatos tisztítószerek, tisztálkodási szerek és kozmetikumok. Ha nem vigyázunk ezekkel mind energiát pazarolunk, ami a közérzetünket befolyásolja.
Az itt felsorolt tények különböző kutatások eredményeként kerültek napvilágra. Mindenkinek a saját döntése, hogy mit választ ezek közül. Tudnia kell, hogy minden számít egészsége és közérzete szempontjából.
A választáson múlik minden. Táplálhatja testét és szellemét konstruktívan és rombolóan is. Ezeken a választásokon múlik minden személy energiaszintje. Ha az energiaszint magas, jobb a közérzet, több a bennünk levő szeretet és boldogság, és megtaláljuk belső energiaforrásunkat. Erre konstruktív hatással van a csend, a klasszikus zene és a pozitív beszéd, valamint személyiség fejlesztő irodalom. Ide társul és nagyon fontos a hit, mindez hit nélkül nem működik.
Lehet, hogy te ezt most nem hiszed el nekem. Elárulom neked, előre én sem hittem, azért elkezdtem megfigyelni személyeket, és kísérletezésbe kezdtem. Döbbenten tapasztalom, ezek a dolgok tényleg így vannak és nagyon örülök az egyelőre apró eredméneknek.
Azt is megállapították, hogy az emberek a választás előtt - a legtöbbször tudattalanul - mérlegelik az örömszerzés és a fájdalom elkerülésének lehetőségét, és úgy választanak, hogy minél több örömben legyen részük a lehető legkevesebb fájdalom árán. Akik naggyá váltak a múltban soha nem foglalkoztak a fájdalommal és a kudarccal, csak a céljaikkal és saját fejlődésükkel foglalkoztak, ezért áldozatuk meghozta a gyümölcsöt.
Tehát gondolatainkon és választásainkon múlik a közérzetünk, ami befolyással van a boldogság érzetünkre, és az is milyen életszínvonalon élünk. Ha ezzel a szintünkkel nem vagyunk megelégedve, akkor magunkból és értékeinkből kiindulva meg kell változtatnunk szokásainkat, cselekedeteinket, majd gondolatainkat és szép lassan megváltoznak a külső körülmények is. Ez az elv alkalmazható egészségügyi kérdésben is. Az elv egyetlen akadálya a gyerekkorból hozott hibás programok, amiket egy kis kreativitással le lehet győzni. Apropó kreativitás: az nevezhető kreatív embernek, aki a napi feladatait hajlandó más és másféleképpen megoldani.
Mindenképp hitet és kitartást igényel. Soha nincs eredménytelen kísérlet, mert mindenből tanulni lehet, erre a legjobb példa Thomas Edison élete.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: program. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: program. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. február 15., péntek
2008. január 31., csütörtök
A választás
Kaptam olyan személyes visszajelzéseket, hogy meg akarok változtatni embereket, nos én nem akarok. A blog egyik célja, hogy segítsen azoknak, akik változni szeretnének, a másik, hogy megkérdőjelezze a régi beidegződött szokásmintákat. Sokan ragaszkodnak a hagyományokhoz. Néprajzi szempontból nagyon értékesek, azonban el kell választani a néprajzot a viselkedésmódtól. Nagyon fejlődő világban élünk és csak az tud hosszú távon fennmaradni, aki képes lépést tartani a fejlődéssel. Szívesen megnézném, hogy mit tenne manapság egy 100 évvel ezelőtt élt ember, hogyan boldogulna a mostani civilizációban. És mégis sokan ragaszkodnak azokhoz a több évtizedes beidegződésekhez, programokhoz, amit az elődjeinktől kaptunk.
A változás elején vagyunk még, olyankor, amikor még be lehet pótolni a kisebb lemaradásokat. Ehhez azonban nyitott kell lenni, különben társadalmunk lemaradó rétegét fogjuk képviselni. Ez a változás is egy választás.
Van a világban több 100 azonos keresztnevű ember. Ezekből az egyik te vagy, a másik esetleg egy ismerős stb. Kicsi a valószínűsége annak, hogy két azonos nevű ember egyszerre ugyanazt teszi. Mindenik a saját elképzelései szerint választ egy lehetőséget, legyen szó ételformáról, iskoláról, jövedelemről, párról, barátról, autóról, élményről, stb. Az szerint választ, hogy mit talál a legmegfelelőbbnek. Vagyis a személyiségképünknek megfelelően választunk. Ez a személyiségkép egy program, ami fut az agyunkban. Ezt a programot életünk első felében szüleink és/illetve közvetlen környezetünk írták a neveléssel, majd mi tovább írjuk életünk végéig. Azonban 18 éves korunktól kezdve a szülői szigorúságtól függően jogunk van választani. Ha neked az a fontos, hogy megfelelj szüleid elvárásainak akkor nincs értelme tovább olvasnod. Ez a bejegyzés elsősorban azoknak szól, akik többet szeretnének elérni az életben, mint a jelenlegi kilátásaik ígérnek.
Nagyon korán megtanítanak a szüleink/nevelőink, hogy válasszunk két tárgy között. Aztán megtanultuk azt is, hogyan válasszunk két esemény között, kevesebbnek sikerül már választani két viselkedésforma között, mert ez már egy nevelőtől tudattalanul kapott program. Sokáig nekem sem tűnt fel, hogy egy adott szituációban viselkedhetnék másképp is. Szerencsére az élet az egyik legjobb tanító annak, aki hajlandó tanulni. Még serdülőkorban megkezdjük a párválasztást, családi állapotunk megválasztását. Majd szakmaválasztást, esetleg továbbtanulás és munkahelyválasztás. Itt azonban sokan befejezik a választást és a továbbiakban sodródnak az életben.
A választási lehetőségek nem állnak itt meg. Például az ember azt is megválasztja, hogy boldogan, vagy boldogtalanul fogja leélni az életét, ez azonban nem tudatos választás. A beidegződött programjainktól függ. Ugyan ez a helyzet a gazdagsággal is, aztán a társadalomban betöltött szereppel is, ide sorolható a szerencse, a siker, az elért eredmények és szinte minden, ami nem történik meg egy ember élete során, mint tapasztalat.
A személyiség fejlettségétől függ, hogy ki milyen szintekig megy el a választásban.
Vegyünk példának 100 János nevű embert (elnézést, ha valakit így hívnak):
- az első Jánosunk szegény falusi környezetből jön, mondjuk csak négy osztálya van és megelégszik a pásztorsággal.
- a második egy kicsit igényesebb kijár nyolc osztályt és kovácsinasnak, majd kovácsnak áll
- a harmadik ismét igényesebb, szakiskolát végez és kőművesnek áll
- a negyedik líceumot végez és elárusítónak áll
- az ötödik már tisztviselő, értékesítő, tanár, középvezető, és így tovább a magasabb szintekig: cégtulajdonos, orvos, kutató, politikai pártelnök, színészek, milliomos, milliárdos. Ők mind választottak, a programjaiknak megfelelően. És miért nem te vagy az, aki egy magasabb funkciót tölt be, aki jobb életkörülmények között él?
Tudom én, mit gondolsz, azt hogy mindenki nem olyan okos, hogy bármit megtanuljon.
Azt kell mondjam igazad van. Egy tényt ne felejtsünk el: az átlagember az agyképességeinek kevesebb, mint 10%-át használja. A kutatók már bebizonyították, hogy minden embernek van egy különleges adottsága, csupán fel kellene fedeznie a magában rejlő kincseket. Akik magas beosztásokat, színvonalasabb életkörülményeket élnek, azok vették a fáradságot és felfedezték kiváló adottságukat. Választottak és változtattak.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
A változás elején vagyunk még, olyankor, amikor még be lehet pótolni a kisebb lemaradásokat. Ehhez azonban nyitott kell lenni, különben társadalmunk lemaradó rétegét fogjuk képviselni. Ez a változás is egy választás.
Van a világban több 100 azonos keresztnevű ember. Ezekből az egyik te vagy, a másik esetleg egy ismerős stb. Kicsi a valószínűsége annak, hogy két azonos nevű ember egyszerre ugyanazt teszi. Mindenik a saját elképzelései szerint választ egy lehetőséget, legyen szó ételformáról, iskoláról, jövedelemről, párról, barátról, autóról, élményről, stb. Az szerint választ, hogy mit talál a legmegfelelőbbnek. Vagyis a személyiségképünknek megfelelően választunk. Ez a személyiségkép egy program, ami fut az agyunkban. Ezt a programot életünk első felében szüleink és/illetve közvetlen környezetünk írták a neveléssel, majd mi tovább írjuk életünk végéig. Azonban 18 éves korunktól kezdve a szülői szigorúságtól függően jogunk van választani. Ha neked az a fontos, hogy megfelelj szüleid elvárásainak akkor nincs értelme tovább olvasnod. Ez a bejegyzés elsősorban azoknak szól, akik többet szeretnének elérni az életben, mint a jelenlegi kilátásaik ígérnek.
Nagyon korán megtanítanak a szüleink/nevelőink, hogy válasszunk két tárgy között. Aztán megtanultuk azt is, hogyan válasszunk két esemény között, kevesebbnek sikerül már választani két viselkedésforma között, mert ez már egy nevelőtől tudattalanul kapott program. Sokáig nekem sem tűnt fel, hogy egy adott szituációban viselkedhetnék másképp is. Szerencsére az élet az egyik legjobb tanító annak, aki hajlandó tanulni. Még serdülőkorban megkezdjük a párválasztást, családi állapotunk megválasztását. Majd szakmaválasztást, esetleg továbbtanulás és munkahelyválasztás. Itt azonban sokan befejezik a választást és a továbbiakban sodródnak az életben.
A választási lehetőségek nem állnak itt meg. Például az ember azt is megválasztja, hogy boldogan, vagy boldogtalanul fogja leélni az életét, ez azonban nem tudatos választás. A beidegződött programjainktól függ. Ugyan ez a helyzet a gazdagsággal is, aztán a társadalomban betöltött szereppel is, ide sorolható a szerencse, a siker, az elért eredmények és szinte minden, ami nem történik meg egy ember élete során, mint tapasztalat.
A személyiség fejlettségétől függ, hogy ki milyen szintekig megy el a választásban.
Vegyünk példának 100 János nevű embert (elnézést, ha valakit így hívnak):
- az első Jánosunk szegény falusi környezetből jön, mondjuk csak négy osztálya van és megelégszik a pásztorsággal.
- a második egy kicsit igényesebb kijár nyolc osztályt és kovácsinasnak, majd kovácsnak áll
- a harmadik ismét igényesebb, szakiskolát végez és kőművesnek áll
- a negyedik líceumot végez és elárusítónak áll
- az ötödik már tisztviselő, értékesítő, tanár, középvezető, és így tovább a magasabb szintekig: cégtulajdonos, orvos, kutató, politikai pártelnök, színészek, milliomos, milliárdos. Ők mind választottak, a programjaiknak megfelelően. És miért nem te vagy az, aki egy magasabb funkciót tölt be, aki jobb életkörülmények között él?
Tudom én, mit gondolsz, azt hogy mindenki nem olyan okos, hogy bármit megtanuljon.
Azt kell mondjam igazad van. Egy tényt ne felejtsünk el: az átlagember az agyképességeinek kevesebb, mint 10%-át használja. A kutatók már bebizonyították, hogy minden embernek van egy különleges adottsága, csupán fel kellene fedeznie a magában rejlő kincseket. Akik magas beosztásokat, színvonalasabb életkörülményeket élnek, azok vették a fáradságot és felfedezték kiváló adottságukat. Választottak és változtattak.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
2008. január 14., hétfő
A természet csodái és az emberiség képességei
Különböző elméletek vannak a Föld keletkezéséről. Bármi is legyen egy dolog bizonyos, hogy csodálatra méltó folyamatok vannak. Az egyik ilyen folyamat a költöző madarak vándorlása. Az utolsó nyáron született vándor madár, amelyiknek az agya dió nagyságú, az is ősszel nekivág a nagy útnak. A másik ilyen folyamat a hibernáló emlősök utódjai, például a mókus, amelyik soha nem látott havat, nem tudja mi a tél és mégis ősszel szorgosan gyűjti a mogyorót a hideg hónapokra. És még sorolhatnánk, mert számos példa van.
Létezik egy úgynevezett siker ösztön, ami ezeket az állatokat segíti túlélni nehéz élet körülményt. Ez a siker ösztön készteti a kismadarat, hogy irány Afrika, a mókust, hogy gyűjtsön mogyorót, stb. Az embernek is van siker ösztöne. A bibi csupán az, hogy az anyaállat ösztönzi és támogatja a maga módján kicsinyét dolgok megtételére, és rövid idő alatt sok mindent megtanít, hogy túl élje élete első évét. Az ember esetében a folyamat tovább tart sajnos. A tanulásunk része volt, hogy "nem szabad", "ha nem azt csinálod kikapsz", "rossz vagy", "az lehetetlen", "te ehhez kicsi vagy" és hasonlók. Aztán ha valami új dolgot csinál a gyerek és rosszul sül el megszidják, kiabálnak vele, megverik, stb. Persze vannak kivételek, de ezek erősítik a szabályt.
Ezek a nevelési szokások általában demoralizálják a gyerekeket és személyiségük részévé válik. Mire felnőnek önbizalom hiányosak lesznek, kisebbrendűség érzetük van, és sok dolgot lehetetlennek, elérhetetlennek tartanak. Egy irreális énképet alakítanak magukról ki, ennek következtében képtelennek érzik magukat bizonyos feladatok elvégzésére. Bármi újjal találkoznak első reakciójuk negatív és észre sem veszik, mert a kudarc mechanizmus már automata. Aggodnak a cselekedet helyett.
A legrosszabb ebben az, hogy nagyon kevesen ismerik ezt fel felnőtt korban, így képtelenek kilépni ebből az irreális énképből, így aztán teljesen megrekednek egy kényelmi zónában, amiben egy idő után kényelmetlenül érzik magukat és boldogtalanok, mások makacsok és félnek a változástól.
Tehát ezért az ember saját magának kell kifejlessze a siker ösztönét, miután nagykorúvá lett, hogy könnyebben vegye az akadályokat. Az akadályok magukban mind jó dolgok. Nézzük csak mi történik egy folyóval, ha gátakat építenek rá? Felduzzad és hatalmas turbinákat képes meghajtani. Így van ez az embereknél is. Ha akadállyal találkozik, van hite és önbizalma, képes legyőzni azt. Sőt a kvantum fizika már bizonyítja a gondolat alkotó erejét, csak ehhez elsősorban ki kell iktatni a negatív érzelmeket, amik gyermekkorban a személyiség részévé váltak, aztán hinni kell az egész kvantum fizikába, és kell egy adag bátorság is. Mi tagadás én is megijedtem amikor először megtapasztaltam a gondolatok erejét. Nem dugtam a fejem a homokba, hanem elkezdtem a tudat programozását tanulni és használni. És mini csodák történtek, és történnek folyamatosan. Ezeknek a tapasztalatok sorozata adja nekem most a lelkesedést, az életkedvet, a boldogságot és látom az életem lényegét. Ez egy hosszú folyamat, ami hitet és kitartást igényelt, ezekért most a gyümölcs kárpótol.
Kutatásokban már kimutatták, hogy az átlag ember úgy hal meg, hogy nem tud a képességeiről, és ez a hiányos nevelésnek tudható be első sorban. Nem a szülők, vagy aki nevel a hibás, mert ő elképzelése szerint a legjobbat akarja, csupán nincs tisztába az illető azzal, hogy minek milyen hatása van. Elsősorban az oktatásban kellene forradalmasítani, hogy egy sikeresebb és boldogabb generációk kerüljenek ki.
Emberi joga van mindenkinek elérni mindazt, amit ez a világ kínál nekünk. Ennek azonban ára van, amit sokak nem hajlandók megfizetni, inkább azt mondják lehetetlen, ahelyett hogy elgondolkoznának azon, hogy hogyan érhető el. Nem szerencse kérdése, ez egy tudatos fejlődés, aminek kezdete van és ha megízlelte valaki a sikert, képtelen megállni. Mindenki számára elérhető, csupán akarni kell. Akkor lesz egy sportolóból bajnok, ha azt ő nagyon akarja. Az ember akkor lesz sikeres, boldog és gazdag, ha szintén akarja. Van egy jó székely mondás: Disznó tor nem erőszak!
Az itt olvasható állítások kutatások eredményei, és általában igazak, lehetnek azonban egyedi esetek, ahol ezek nem érvényesek. Olvastam, megfigyeltem, tapasztaltam, leírtam.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
Létezik egy úgynevezett siker ösztön, ami ezeket az állatokat segíti túlélni nehéz élet körülményt. Ez a siker ösztön készteti a kismadarat, hogy irány Afrika, a mókust, hogy gyűjtsön mogyorót, stb. Az embernek is van siker ösztöne. A bibi csupán az, hogy az anyaállat ösztönzi és támogatja a maga módján kicsinyét dolgok megtételére, és rövid idő alatt sok mindent megtanít, hogy túl élje élete első évét. Az ember esetében a folyamat tovább tart sajnos. A tanulásunk része volt, hogy "nem szabad", "ha nem azt csinálod kikapsz", "rossz vagy", "az lehetetlen", "te ehhez kicsi vagy" és hasonlók. Aztán ha valami új dolgot csinál a gyerek és rosszul sül el megszidják, kiabálnak vele, megverik, stb. Persze vannak kivételek, de ezek erősítik a szabályt.
Ezek a nevelési szokások általában demoralizálják a gyerekeket és személyiségük részévé válik. Mire felnőnek önbizalom hiányosak lesznek, kisebbrendűség érzetük van, és sok dolgot lehetetlennek, elérhetetlennek tartanak. Egy irreális énképet alakítanak magukról ki, ennek következtében képtelennek érzik magukat bizonyos feladatok elvégzésére. Bármi újjal találkoznak első reakciójuk negatív és észre sem veszik, mert a kudarc mechanizmus már automata. Aggodnak a cselekedet helyett.
A legrosszabb ebben az, hogy nagyon kevesen ismerik ezt fel felnőtt korban, így képtelenek kilépni ebből az irreális énképből, így aztán teljesen megrekednek egy kényelmi zónában, amiben egy idő után kényelmetlenül érzik magukat és boldogtalanok, mások makacsok és félnek a változástól.
Tehát ezért az ember saját magának kell kifejlessze a siker ösztönét, miután nagykorúvá lett, hogy könnyebben vegye az akadályokat. Az akadályok magukban mind jó dolgok. Nézzük csak mi történik egy folyóval, ha gátakat építenek rá? Felduzzad és hatalmas turbinákat képes meghajtani. Így van ez az embereknél is. Ha akadállyal találkozik, van hite és önbizalma, képes legyőzni azt. Sőt a kvantum fizika már bizonyítja a gondolat alkotó erejét, csak ehhez elsősorban ki kell iktatni a negatív érzelmeket, amik gyermekkorban a személyiség részévé váltak, aztán hinni kell az egész kvantum fizikába, és kell egy adag bátorság is. Mi tagadás én is megijedtem amikor először megtapasztaltam a gondolatok erejét. Nem dugtam a fejem a homokba, hanem elkezdtem a tudat programozását tanulni és használni. És mini csodák történtek, és történnek folyamatosan. Ezeknek a tapasztalatok sorozata adja nekem most a lelkesedést, az életkedvet, a boldogságot és látom az életem lényegét. Ez egy hosszú folyamat, ami hitet és kitartást igényelt, ezekért most a gyümölcs kárpótol.
Kutatásokban már kimutatták, hogy az átlag ember úgy hal meg, hogy nem tud a képességeiről, és ez a hiányos nevelésnek tudható be első sorban. Nem a szülők, vagy aki nevel a hibás, mert ő elképzelése szerint a legjobbat akarja, csupán nincs tisztába az illető azzal, hogy minek milyen hatása van. Elsősorban az oktatásban kellene forradalmasítani, hogy egy sikeresebb és boldogabb generációk kerüljenek ki.
Emberi joga van mindenkinek elérni mindazt, amit ez a világ kínál nekünk. Ennek azonban ára van, amit sokak nem hajlandók megfizetni, inkább azt mondják lehetetlen, ahelyett hogy elgondolkoznának azon, hogy hogyan érhető el. Nem szerencse kérdése, ez egy tudatos fejlődés, aminek kezdete van és ha megízlelte valaki a sikert, képtelen megállni. Mindenki számára elérhető, csupán akarni kell. Akkor lesz egy sportolóból bajnok, ha azt ő nagyon akarja. Az ember akkor lesz sikeres, boldog és gazdag, ha szintén akarja. Van egy jó székely mondás: Disznó tor nem erőszak!
Az itt olvasható állítások kutatások eredményei, és általában igazak, lehetnek azonban egyedi esetek, ahol ezek nem érvényesek. Olvastam, megfigyeltem, tapasztaltam, leírtam.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
2008. január 3., csütörtök
Biztonság és szabadság
Napjainkban sokan a biztonságot választják a szabadság helyett, holott valamikor őseink a vérüket adták a szabadságért, és ezért a földért.
Mindenki egy biztos munkáról álmodik, ami valóban nem más mint rabság. Az alkalmazottak rabjuk a főnöküknek, az mások álmaiért dolgoznak naponta több órát, sokszor a betevő falatért.
Legközelebb ha mész az utcán, figyeld meg a környezetedben lévő embereket és gyerekeket. Ritka az a felnőtt akit mosolyogni látnál, és nézd meg a gyerekeket: többségük nevet, boldogok. Miért? Miért nem lehet boldog egy felnőtt?
Elmondom: valószínűleg azért, mert úgy érzik nem ők irányítják az életüket, hanem csak megtörténnek velük a dolgok, sodródnak az életben, nem érzik, hogy ők irányítják az életüket és ez elbizonytalanítja és szomorúvá teszi őket. A rohanás a megélhetésért és a biztonságért elszívja minden energiájukat.
Van egy néhány ember, aki szabad, aki a saját álmaiért dolgozik, és a gyerekek, akik még gondtalanok, boldogok, mindig nevetnek, bizonyos értelemben függetlenek.
Ezek után jogos a kérdés: el lehet érni a függetlenséget és boldogságot?
A válaszom igen lehetséges. A lehetőségek világában élünk, azonban ennek az eléréséhez az emberiségnek változnia kell elsősorban beállítottságban, hozzáállásban, hitben, hogy ő is elérheti mindazt.
Minden embert úgy képzelek el, mint egy profi számítógépet (a legjobb számítógépet, amit még fel sem találtak). Aztán minden számítógépen más program fut. A csavargók és kitaszítottak gépén csak DOS van, az átlag embereknek WINDOWS 95, míg a gazdagoknak minimum XP. Ezeket a programokat a szüleink és a környezetünk, valamint azok a személyek írták, akiket szerettünk, és ez így megy évezredek óta. Még ezzel sem volna baj, csak akinek Dos van az egyáltalán nem frissít, Akinek Windows 95 van, azok úgy 5 évente frissítenek egy minimálisat, az XP tulajdonosok pedig legalább kéthavonta. Sokan elcsodálkoznak mások sikerén és szerencséjén, mások irigylik és vannak akik elkezdenek azon gondolkozni, hogy ha neki jár nekem miért nem? Az nem számít, hogy a szüleink kinek milyen "programot" írtak nekünk. Ha egy ember ráébred, hogy rossz a program, képes azt felülírni. És elkezdenek frissíteni. Erre a leghatásosabb módszer az olvasás. Elsősorban sikeres emberek által írt személyiségfejlesztő könyvekre gondolok (Brian Tracy, Dale Carnegie, Napoleon Hill, Robert T. Kiyosaki, Donald Trump, Keith Ellis, John Maxwell, stb). Te hová tartozol?
A STAMFORD egyetemen bebizonyították, hogy a föld lakosságának körülbelül a 80%-a az agy kapacitásának kevesebb mint 10%-át használja. Az emberek nagy többsége úgy hal meg, hogy valódi képességeiről nem is tud.
Az agy egyik fontos tulajdonsága a vonzás: vagyis amire a legtöbbet gondolunk, az megvalósul. És ez tény. A bibi csak az, hogy a legtöbb ember újra és újra arra gondol, amit nem akar. Ezzel nem eltávolítja a vészt, hanem bevonzza az életébe. Hihetelennek hangzik? Tapasztalatból írom, hónapokon keresztül én is ezt tettem. Csak néha figyelj tudatosan arra, hogy mi jár a fejedben.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
Mindenki egy biztos munkáról álmodik, ami valóban nem más mint rabság. Az alkalmazottak rabjuk a főnöküknek, az mások álmaiért dolgoznak naponta több órát, sokszor a betevő falatért.
Legközelebb ha mész az utcán, figyeld meg a környezetedben lévő embereket és gyerekeket. Ritka az a felnőtt akit mosolyogni látnál, és nézd meg a gyerekeket: többségük nevet, boldogok. Miért? Miért nem lehet boldog egy felnőtt?
Elmondom: valószínűleg azért, mert úgy érzik nem ők irányítják az életüket, hanem csak megtörténnek velük a dolgok, sodródnak az életben, nem érzik, hogy ők irányítják az életüket és ez elbizonytalanítja és szomorúvá teszi őket. A rohanás a megélhetésért és a biztonságért elszívja minden energiájukat.
Van egy néhány ember, aki szabad, aki a saját álmaiért dolgozik, és a gyerekek, akik még gondtalanok, boldogok, mindig nevetnek, bizonyos értelemben függetlenek.
Ezek után jogos a kérdés: el lehet érni a függetlenséget és boldogságot?
A válaszom igen lehetséges. A lehetőségek világában élünk, azonban ennek az eléréséhez az emberiségnek változnia kell elsősorban beállítottságban, hozzáállásban, hitben, hogy ő is elérheti mindazt.
Minden embert úgy képzelek el, mint egy profi számítógépet (a legjobb számítógépet, amit még fel sem találtak). Aztán minden számítógépen más program fut. A csavargók és kitaszítottak gépén csak DOS van, az átlag embereknek WINDOWS 95, míg a gazdagoknak minimum XP. Ezeket a programokat a szüleink és a környezetünk, valamint azok a személyek írták, akiket szerettünk, és ez így megy évezredek óta. Még ezzel sem volna baj, csak akinek Dos van az egyáltalán nem frissít, Akinek Windows 95 van, azok úgy 5 évente frissítenek egy minimálisat, az XP tulajdonosok pedig legalább kéthavonta. Sokan elcsodálkoznak mások sikerén és szerencséjén, mások irigylik és vannak akik elkezdenek azon gondolkozni, hogy ha neki jár nekem miért nem? Az nem számít, hogy a szüleink kinek milyen "programot" írtak nekünk. Ha egy ember ráébred, hogy rossz a program, képes azt felülírni. És elkezdenek frissíteni. Erre a leghatásosabb módszer az olvasás. Elsősorban sikeres emberek által írt személyiségfejlesztő könyvekre gondolok (Brian Tracy, Dale Carnegie, Napoleon Hill, Robert T. Kiyosaki, Donald Trump, Keith Ellis, John Maxwell, stb). Te hová tartozol?
A STAMFORD egyetemen bebizonyították, hogy a föld lakosságának körülbelül a 80%-a az agy kapacitásának kevesebb mint 10%-át használja. Az emberek nagy többsége úgy hal meg, hogy valódi képességeiről nem is tud.
Az agy egyik fontos tulajdonsága a vonzás: vagyis amire a legtöbbet gondolunk, az megvalósul. És ez tény. A bibi csak az, hogy a legtöbb ember újra és újra arra gondol, amit nem akar. Ezzel nem eltávolítja a vészt, hanem bevonzza az életébe. Hihetelennek hangzik? Tapasztalatból írom, hónapokon keresztül én is ezt tettem. Csak néha figyelj tudatosan arra, hogy mi jár a fejedben.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
2007. december 13., csütörtök
Ébredj fel!
Minden reggel felkelés előtt olvasni szoktam legalább öt oldalt, mert a reggeli olvasás mindig feltölti az egész napom. Íme a mai olvasmányom egy kis töredéke:
"Az állatok az életüket ösztöneik börtönébe zárva töltik le. Ha éhesek, esznek. Ha megijednek, elszaladnak. Ha megtámadják őket, harcolnak. Amikor el jön az ideje párosodnak. Úgy élnek, ahogyan a génjeik és a környezetük beprogramozta őket, mert nincs más választásuk. De nekünk van.
Minket is beprogramoztak a génjeink és a környezetünk. De mi képesek vagyunk felülemelkedni a programozásunkon. Nekünk megadatott a csodálatos képesség, hogy ne csak egyszerűen válaszokat adjunk a minket ért ingerekre, hanem meg is válasszuk a válaszunkat.
Egyetlenként az élőlények között, nekünk módunkban áll megoldani, hogy életünk a mi céljainkat szolgálja, ne pedig egy kijelölt úton haladjon. Megszakíthatjuk az életünket alakító események láncolatát, és mi magunk alakíthatjuk a saját életünket. Megkaptuk azt az Istenhez hasonlatos képességet, hogy befolyásoljuk a sorsunkat. De tízünk közül egy sem tud élni vele.
Mint az elefánt, saját erőnkkel mi sem vagyunk tisztában. Amikor azt kéne megérteni,
hogy micsoda lehetőség rejlik életünk megváltoztatásában, akkor mindenki süketnek tűnik.
Ha valóra akarod váltani a kívánságaidat, ÉBREDJ FEL! Ébredj rá a saját erődre. Ébredj rá arra a szerepre, amelyet a sorsodban játszol. Ébredj végre rá az erőre, amit ez jelent, hogy te választod meg, mit gondolsz, csinálsz vagy mondasz.
Abban a pillanatban, ahogy rájössz, hogy az élet az, amivé választásaid által teszed, egy csodálatos új világra fogsz találni. Mint egy elefánt, aki rádöbben, hogy ő a legerősebb állat a dzsungelben, hirtelen tudatára fogsz ébredni a téged körülvevő végtelen lehetőségeknek. Egyszerre fogsz hálát és erőt érezni - hálát, mert az élet ajándék, és erőt, mert megkaptad a létező ajándékok legnagyobbikát - a választás képességét. De ezzel az erővel csak akkor élhetsz, ha ébren vagy.
Felébredni annyit tesz, mint felnőni. Gyerekként természetünktől fogva függőségben élünk. Sajnos ezt az állapotot túlságosan sokan fenntartják felnőtt korukra is. Más személyekre, illetve külső körülményekre bízzuk, hogy megadják nekünk, amit akarunk, ahelyett, hogy magunkra vállalnánk ezt a felelősséget. De amint egyszer ráébredünk a választás hatalmára, saját erőnkre, örökre függetlenekké válunk. Amint felismerjük, hogy mi is megadhatjuk magunknak azt, amire vágyunk, nem nyugszunk bele többé a függőségbe.
Azzal sem érjük be már, amit a világ kegyeskedne nekünk megadni. Ahogy felismerjük,
hogy megadhatjuk magunknak mindazt, amit akarunk, nem alkuszunk meg többé.
Ha felébredsz, tisztábban látod a dolgokat, mint addig bármikor. Szabadnak, lehetőségekkel telinek érzed magad. Képességeid határát végre annak tartod, ami: egy rossz álomnak. És akkor elvesztik a hatalmukat feletted, mint ahogy egy rém álom elillan, amikor felriadsz. Szabad leszel, hogy hasznosabb gondolatokat gondolhass, szebb álmokat álmodhass, és hogy ezeket az álmokat megvalósíthasd.
A különbség alvás és ébrenlét között egyenlő a különbséggel egy álom megálmodása és a valóra váltása között. Mert ez történik, ha ébren vagy. Ilyen ajándékot adhatsz magadnak, ha tudatára ébredsz önnön erődnek." Keith Ellis - Csodalámpa
Én is felébredtem: ezért a pozitív beállítódás, a lelkesedésem, a boldogságom. Érzem magamban azt az erőt, a képességet, a kitartást és a hitet, hogy valóra váltom az álmaim.
A legfájóbb az, hogy nehéz megébreszteni a környezetet is. Pedig sok, számomra kedves személy van, aki megérdemelné az ébrenlétet, hogy boldogabb legyen és ne kelljen minden nap fussanak a napi betevő után. Mindannyiunknak jár egy magasabb jövedelem, egy magasabb élet színvonal és az az öröm amit én most kóstolgatok.
Hiszem, hogy "fertőző" vagyok és előbb utóbb elérem azt.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
"Az állatok az életüket ösztöneik börtönébe zárva töltik le. Ha éhesek, esznek. Ha megijednek, elszaladnak. Ha megtámadják őket, harcolnak. Amikor el jön az ideje párosodnak. Úgy élnek, ahogyan a génjeik és a környezetük beprogramozta őket, mert nincs más választásuk. De nekünk van.
Minket is beprogramoztak a génjeink és a környezetünk. De mi képesek vagyunk felülemelkedni a programozásunkon. Nekünk megadatott a csodálatos képesség, hogy ne csak egyszerűen válaszokat adjunk a minket ért ingerekre, hanem meg is válasszuk a válaszunkat.
Egyetlenként az élőlények között, nekünk módunkban áll megoldani, hogy életünk a mi céljainkat szolgálja, ne pedig egy kijelölt úton haladjon. Megszakíthatjuk az életünket alakító események láncolatát, és mi magunk alakíthatjuk a saját életünket. Megkaptuk azt az Istenhez hasonlatos képességet, hogy befolyásoljuk a sorsunkat. De tízünk közül egy sem tud élni vele.
Mint az elefánt, saját erőnkkel mi sem vagyunk tisztában. Amikor azt kéne megérteni,
hogy micsoda lehetőség rejlik életünk megváltoztatásában, akkor mindenki süketnek tűnik.
Ha valóra akarod váltani a kívánságaidat, ÉBREDJ FEL! Ébredj rá a saját erődre. Ébredj rá arra a szerepre, amelyet a sorsodban játszol. Ébredj végre rá az erőre, amit ez jelent, hogy te választod meg, mit gondolsz, csinálsz vagy mondasz.
Abban a pillanatban, ahogy rájössz, hogy az élet az, amivé választásaid által teszed, egy csodálatos új világra fogsz találni. Mint egy elefánt, aki rádöbben, hogy ő a legerősebb állat a dzsungelben, hirtelen tudatára fogsz ébredni a téged körülvevő végtelen lehetőségeknek. Egyszerre fogsz hálát és erőt érezni - hálát, mert az élet ajándék, és erőt, mert megkaptad a létező ajándékok legnagyobbikát - a választás képességét. De ezzel az erővel csak akkor élhetsz, ha ébren vagy.
Felébredni annyit tesz, mint felnőni. Gyerekként természetünktől fogva függőségben élünk. Sajnos ezt az állapotot túlságosan sokan fenntartják felnőtt korukra is. Más személyekre, illetve külső körülményekre bízzuk, hogy megadják nekünk, amit akarunk, ahelyett, hogy magunkra vállalnánk ezt a felelősséget. De amint egyszer ráébredünk a választás hatalmára, saját erőnkre, örökre függetlenekké válunk. Amint felismerjük, hogy mi is megadhatjuk magunknak azt, amire vágyunk, nem nyugszunk bele többé a függőségbe.
Azzal sem érjük be már, amit a világ kegyeskedne nekünk megadni. Ahogy felismerjük,
hogy megadhatjuk magunknak mindazt, amit akarunk, nem alkuszunk meg többé.
Ha felébredsz, tisztábban látod a dolgokat, mint addig bármikor. Szabadnak, lehetőségekkel telinek érzed magad. Képességeid határát végre annak tartod, ami: egy rossz álomnak. És akkor elvesztik a hatalmukat feletted, mint ahogy egy rém álom elillan, amikor felriadsz. Szabad leszel, hogy hasznosabb gondolatokat gondolhass, szebb álmokat álmodhass, és hogy ezeket az álmokat megvalósíthasd.
A különbség alvás és ébrenlét között egyenlő a különbséggel egy álom megálmodása és a valóra váltása között. Mert ez történik, ha ébren vagy. Ilyen ajándékot adhatsz magadnak, ha tudatára ébredsz önnön erődnek." Keith Ellis - Csodalámpa
Én is felébredtem: ezért a pozitív beállítódás, a lelkesedésem, a boldogságom. Érzem magamban azt az erőt, a képességet, a kitartást és a hitet, hogy valóra váltom az álmaim.
A legfájóbb az, hogy nehéz megébreszteni a környezetet is. Pedig sok, számomra kedves személy van, aki megérdemelné az ébrenlétet, hogy boldogabb legyen és ne kelljen minden nap fussanak a napi betevő után. Mindannyiunknak jár egy magasabb jövedelem, egy magasabb élet színvonal és az az öröm amit én most kóstolgatok.
Hiszem, hogy "fertőző" vagyok és előbb utóbb elérem azt.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)