Kaptam olyan személyes visszajelzéseket, hogy meg akarok változtatni embereket, nos én nem akarok. A blog egyik célja, hogy segítsen azoknak, akik változni szeretnének, a másik, hogy megkérdőjelezze a régi beidegződött szokásmintákat. Sokan ragaszkodnak a hagyományokhoz. Néprajzi szempontból nagyon értékesek, azonban el kell választani a néprajzot a viselkedésmódtól. Nagyon fejlődő világban élünk és csak az tud hosszú távon fennmaradni, aki képes lépést tartani a fejlődéssel. Szívesen megnézném, hogy mit tenne manapság egy 100 évvel ezelőtt élt ember, hogyan boldogulna a mostani civilizációban. És mégis sokan ragaszkodnak azokhoz a több évtizedes beidegződésekhez, programokhoz, amit az elődjeinktől kaptunk.
A változás elején vagyunk még, olyankor, amikor még be lehet pótolni a kisebb lemaradásokat. Ehhez azonban nyitott kell lenni, különben társadalmunk lemaradó rétegét fogjuk képviselni. Ez a változás is egy választás.
Van a világban több 100 azonos keresztnevű ember. Ezekből az egyik te vagy, a másik esetleg egy ismerős stb. Kicsi a valószínűsége annak, hogy két azonos nevű ember egyszerre ugyanazt teszi. Mindenik a saját elképzelései szerint választ egy lehetőséget, legyen szó ételformáról, iskoláról, jövedelemről, párról, barátról, autóról, élményről, stb. Az szerint választ, hogy mit talál a legmegfelelőbbnek. Vagyis a személyiségképünknek megfelelően választunk. Ez a személyiségkép egy program, ami fut az agyunkban. Ezt a programot életünk első felében szüleink és/illetve közvetlen környezetünk írták a neveléssel, majd mi tovább írjuk életünk végéig. Azonban 18 éves korunktól kezdve a szülői szigorúságtól függően jogunk van választani. Ha neked az a fontos, hogy megfelelj szüleid elvárásainak akkor nincs értelme tovább olvasnod. Ez a bejegyzés elsősorban azoknak szól, akik többet szeretnének elérni az életben, mint a jelenlegi kilátásaik ígérnek.
Nagyon korán megtanítanak a szüleink/nevelőink, hogy válasszunk két tárgy között. Aztán megtanultuk azt is, hogyan válasszunk két esemény között, kevesebbnek sikerül már választani két viselkedésforma között, mert ez már egy nevelőtől tudattalanul kapott program. Sokáig nekem sem tűnt fel, hogy egy adott szituációban viselkedhetnék másképp is. Szerencsére az élet az egyik legjobb tanító annak, aki hajlandó tanulni. Még serdülőkorban megkezdjük a párválasztást, családi állapotunk megválasztását. Majd szakmaválasztást, esetleg továbbtanulás és munkahelyválasztás. Itt azonban sokan befejezik a választást és a továbbiakban sodródnak az életben.
A választási lehetőségek nem állnak itt meg. Például az ember azt is megválasztja, hogy boldogan, vagy boldogtalanul fogja leélni az életét, ez azonban nem tudatos választás. A beidegződött programjainktól függ. Ugyan ez a helyzet a gazdagsággal is, aztán a társadalomban betöltött szereppel is, ide sorolható a szerencse, a siker, az elért eredmények és szinte minden, ami nem történik meg egy ember élete során, mint tapasztalat.
A személyiség fejlettségétől függ, hogy ki milyen szintekig megy el a választásban.
Vegyünk példának 100 János nevű embert (elnézést, ha valakit így hívnak):
- az első Jánosunk szegény falusi környezetből jön, mondjuk csak négy osztálya van és megelégszik a pásztorsággal.
- a második egy kicsit igényesebb kijár nyolc osztályt és kovácsinasnak, majd kovácsnak áll
- a harmadik ismét igényesebb, szakiskolát végez és kőművesnek áll
- a negyedik líceumot végez és elárusítónak áll
- az ötödik már tisztviselő, értékesítő, tanár, középvezető, és így tovább a magasabb szintekig: cégtulajdonos, orvos, kutató, politikai pártelnök, színészek, milliomos, milliárdos. Ők mind választottak, a programjaiknak megfelelően. És miért nem te vagy az, aki egy magasabb funkciót tölt be, aki jobb életkörülmények között él?
Tudom én, mit gondolsz, azt hogy mindenki nem olyan okos, hogy bármit megtanuljon.
Azt kell mondjam igazad van. Egy tényt ne felejtsünk el: az átlagember az agyképességeinek kevesebb, mint 10%-át használja. A kutatók már bebizonyították, hogy minden embernek van egy különleges adottsága, csupán fel kellene fedeznie a magában rejlő kincseket. Akik magas beosztásokat, színvonalasabb életkörülményeket élnek, azok vették a fáradságot és felfedezték kiváló adottságukat. Választottak és változtattak.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: agy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: agy. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. január 31., csütörtök
2008. január 20., vasárnap
A gondolat ereje
Az utóbbi időben egyre több a kutatás az emberi agy kapacitásával kapcsolatban. Rájöttek, és már bizonyítják is, hogy az emberi gondolatok alkotják a világot. Tehát ha valamire folyamatosan gondol valaki, az tényekké alakul át. Így mindenki maga alakítja ki a saját életkörülményeit, vannak, akik tudatosan (körülbelül a föld lakosságának 3%-a) a többi pedig tudattalanul. Illetve van még egy átmeneti csoport, aki sejti, hogy van valami összefüggés, de vagy nincs elég bátorsága szembenézni a tényekkel, hogy akár ő is képes lehet irányítani a saját világát, vagy annyira meg van elégedve a körülményeivel, hogy nem szakít rá időt nagyobb eredmény reményében.
Napjainkban az egyik legcsodálatraméltóbb példa az Arab Emírségek esete. Negyven évvel ezelőtt kezdődött az egész. Akkoriban sátrakban és viskókban laktak az ország lakói, és napirenden volt a törzsek közötti viszálykodás, fegyveres összetűzés, bosszúállás. Akkor még kilenc törzs tartozott egy kalap alá, amiből későbbiekben kettő kivált és maradtak heten. Ekkor a hét törzsfőnök közül a leggazdagabb elkezdett gondolkodni a népe jövőjén, és arra a következtetésre jutott, hogy ha úgy folytatják életvitelüket, hogy a kőolajból származó bevételt fegyverekre és viszálykodásra költik, miután kifogy a kőolaj, igen rossz sorsra fognak jutni az utódok, mivel országukban csak sivatag van, egyetlen kincs a kőolajuk. Rájött, hogy változtatni kell az eddigi életmódjukon.
A gondolkodása meghozta az eredményt, amit megosztott a másik törzsek vezetőivel. A tárgyalások következtében egyetértettek és békét kötöttek a törzsek és elkezdtek a jövőjükön dolgozni. Az eddig egymás megtorlására fordított energiájukat a jövőjük jobbá tételére fordították. Őket nem érdekelte, hogy az országban nem nőnek fák vagy fű, az sem, hogy nagyon szűkös az édesvízkészletük, hogy viszonylag kevés tengerpartjuk van, hogy nincsenek hófödte hegyeik, sem az előítéletek az arabokkal szemben. Volt egy nagyszerű elképzelés, egy remek ötletsor, és elkezdték tervezni azt az országot, amit szerettek volna maguk körül. Az egyik legnehezebb dolguk a lakosság mentalitásának megváltoztatása volt. Leginkább ezért tartott tovább, mert akinek a vérében van a bosszú, azt már nem nagyon lehet kinevelni.
"Minden teljesítmény, minden munkával megszerzett gazdagság kezdete egy GONDOLAT volt". Napoleon Hill
Dolgoztak keményen. Eltelt negyven év, és most szét lehet nézni abban az országban. Nincs bűnözés, hatalmas pálmafák alatt fű, amit importált édesvízzel öntöznek, pálmafa alakú félsziget építve, hogy minél több turistának legyen hely, a sivatagban hó és fedett sípálya van a változatosság érdekében. Nem beszélve a hatalmas luxusszállodákról és óriási szórakozóhelyekről. Most már a turizmusból is akkora bevételük van, mint a kőolajból. Már nem érdekli őket, mikor fogy ki a kőolaj. A világ turizmusparadicsomává nőtte ki magát az az ország.
„Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.” Walt Disney
Apropó bátorság: azt nevezik bátor embernek, aki szembenéz saját félelmeivel.
Az araboknak volt bátorságuk, és hatalmas változáson mentek át. Aztán minden eszköz, ami ezen a földön van, mind emberek alkották. Elképzelték, gondolkodtak rajta, majd nekifogtak és megvalósították. A képességek mindenkiben benne vannak, csak egy döntést kell hozni, hogy kiaknázza képességeit. Nekünk nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csupán használni mindazt, ami a rendelkezésünkre áll. Mindenkinek megközelítőleg ugyanannyi agysejtje van. A tudósok bebizonyították, hogy az átlagember az agyának kevesebb, mint 10%-át használja. Egyetlen dolgunk van, hogy még néhány százaléknak feladatot adjunk. Mindenkinek a saját személyes ügye, hogy mit tesz, azonban tehetne ennél sokkal többet. Ez már a választáson múlik.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
Napjainkban az egyik legcsodálatraméltóbb példa az Arab Emírségek esete. Negyven évvel ezelőtt kezdődött az egész. Akkoriban sátrakban és viskókban laktak az ország lakói, és napirenden volt a törzsek közötti viszálykodás, fegyveres összetűzés, bosszúállás. Akkor még kilenc törzs tartozott egy kalap alá, amiből későbbiekben kettő kivált és maradtak heten. Ekkor a hét törzsfőnök közül a leggazdagabb elkezdett gondolkodni a népe jövőjén, és arra a következtetésre jutott, hogy ha úgy folytatják életvitelüket, hogy a kőolajból származó bevételt fegyverekre és viszálykodásra költik, miután kifogy a kőolaj, igen rossz sorsra fognak jutni az utódok, mivel országukban csak sivatag van, egyetlen kincs a kőolajuk. Rájött, hogy változtatni kell az eddigi életmódjukon.
A gondolkodása meghozta az eredményt, amit megosztott a másik törzsek vezetőivel. A tárgyalások következtében egyetértettek és békét kötöttek a törzsek és elkezdtek a jövőjükön dolgozni. Az eddig egymás megtorlására fordított energiájukat a jövőjük jobbá tételére fordították. Őket nem érdekelte, hogy az országban nem nőnek fák vagy fű, az sem, hogy nagyon szűkös az édesvízkészletük, hogy viszonylag kevés tengerpartjuk van, hogy nincsenek hófödte hegyeik, sem az előítéletek az arabokkal szemben. Volt egy nagyszerű elképzelés, egy remek ötletsor, és elkezdték tervezni azt az országot, amit szerettek volna maguk körül. Az egyik legnehezebb dolguk a lakosság mentalitásának megváltoztatása volt. Leginkább ezért tartott tovább, mert akinek a vérében van a bosszú, azt már nem nagyon lehet kinevelni.
"Minden teljesítmény, minden munkával megszerzett gazdagság kezdete egy GONDOLAT volt". Napoleon Hill
Dolgoztak keményen. Eltelt negyven év, és most szét lehet nézni abban az országban. Nincs bűnözés, hatalmas pálmafák alatt fű, amit importált édesvízzel öntöznek, pálmafa alakú félsziget építve, hogy minél több turistának legyen hely, a sivatagban hó és fedett sípálya van a változatosság érdekében. Nem beszélve a hatalmas luxusszállodákról és óriási szórakozóhelyekről. Most már a turizmusból is akkora bevételük van, mint a kőolajból. Már nem érdekli őket, mikor fogy ki a kőolaj. A világ turizmusparadicsomává nőtte ki magát az az ország.
„Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.” Walt Disney
Apropó bátorság: azt nevezik bátor embernek, aki szembenéz saját félelmeivel.
Az araboknak volt bátorságuk, és hatalmas változáson mentek át. Aztán minden eszköz, ami ezen a földön van, mind emberek alkották. Elképzelték, gondolkodtak rajta, majd nekifogtak és megvalósították. A képességek mindenkiben benne vannak, csak egy döntést kell hozni, hogy kiaknázza képességeit. Nekünk nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csupán használni mindazt, ami a rendelkezésünkre áll. Mindenkinek megközelítőleg ugyanannyi agysejtje van. A tudósok bebizonyították, hogy az átlagember az agyának kevesebb, mint 10%-át használja. Egyetlen dolgunk van, hogy még néhány százaléknak feladatot adjunk. Mindenkinek a saját személyes ügye, hogy mit tesz, azonban tehetne ennél sokkal többet. Ez már a választáson múlik.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
2008. január 3., csütörtök
Biztonság és szabadság
Napjainkban sokan a biztonságot választják a szabadság helyett, holott valamikor őseink a vérüket adták a szabadságért, és ezért a földért.
Mindenki egy biztos munkáról álmodik, ami valóban nem más mint rabság. Az alkalmazottak rabjuk a főnöküknek, az mások álmaiért dolgoznak naponta több órát, sokszor a betevő falatért.
Legközelebb ha mész az utcán, figyeld meg a környezetedben lévő embereket és gyerekeket. Ritka az a felnőtt akit mosolyogni látnál, és nézd meg a gyerekeket: többségük nevet, boldogok. Miért? Miért nem lehet boldog egy felnőtt?
Elmondom: valószínűleg azért, mert úgy érzik nem ők irányítják az életüket, hanem csak megtörténnek velük a dolgok, sodródnak az életben, nem érzik, hogy ők irányítják az életüket és ez elbizonytalanítja és szomorúvá teszi őket. A rohanás a megélhetésért és a biztonságért elszívja minden energiájukat.
Van egy néhány ember, aki szabad, aki a saját álmaiért dolgozik, és a gyerekek, akik még gondtalanok, boldogok, mindig nevetnek, bizonyos értelemben függetlenek.
Ezek után jogos a kérdés: el lehet érni a függetlenséget és boldogságot?
A válaszom igen lehetséges. A lehetőségek világában élünk, azonban ennek az eléréséhez az emberiségnek változnia kell elsősorban beállítottságban, hozzáállásban, hitben, hogy ő is elérheti mindazt.
Minden embert úgy képzelek el, mint egy profi számítógépet (a legjobb számítógépet, amit még fel sem találtak). Aztán minden számítógépen más program fut. A csavargók és kitaszítottak gépén csak DOS van, az átlag embereknek WINDOWS 95, míg a gazdagoknak minimum XP. Ezeket a programokat a szüleink és a környezetünk, valamint azok a személyek írták, akiket szerettünk, és ez így megy évezredek óta. Még ezzel sem volna baj, csak akinek Dos van az egyáltalán nem frissít, Akinek Windows 95 van, azok úgy 5 évente frissítenek egy minimálisat, az XP tulajdonosok pedig legalább kéthavonta. Sokan elcsodálkoznak mások sikerén és szerencséjén, mások irigylik és vannak akik elkezdenek azon gondolkozni, hogy ha neki jár nekem miért nem? Az nem számít, hogy a szüleink kinek milyen "programot" írtak nekünk. Ha egy ember ráébred, hogy rossz a program, képes azt felülírni. És elkezdenek frissíteni. Erre a leghatásosabb módszer az olvasás. Elsősorban sikeres emberek által írt személyiségfejlesztő könyvekre gondolok (Brian Tracy, Dale Carnegie, Napoleon Hill, Robert T. Kiyosaki, Donald Trump, Keith Ellis, John Maxwell, stb). Te hová tartozol?
A STAMFORD egyetemen bebizonyították, hogy a föld lakosságának körülbelül a 80%-a az agy kapacitásának kevesebb mint 10%-át használja. Az emberek nagy többsége úgy hal meg, hogy valódi képességeiről nem is tud.
Az agy egyik fontos tulajdonsága a vonzás: vagyis amire a legtöbbet gondolunk, az megvalósul. És ez tény. A bibi csak az, hogy a legtöbb ember újra és újra arra gondol, amit nem akar. Ezzel nem eltávolítja a vészt, hanem bevonzza az életébe. Hihetelennek hangzik? Tapasztalatból írom, hónapokon keresztül én is ezt tettem. Csak néha figyelj tudatosan arra, hogy mi jár a fejedben.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
Mindenki egy biztos munkáról álmodik, ami valóban nem más mint rabság. Az alkalmazottak rabjuk a főnöküknek, az mások álmaiért dolgoznak naponta több órát, sokszor a betevő falatért.
Legközelebb ha mész az utcán, figyeld meg a környezetedben lévő embereket és gyerekeket. Ritka az a felnőtt akit mosolyogni látnál, és nézd meg a gyerekeket: többségük nevet, boldogok. Miért? Miért nem lehet boldog egy felnőtt?
Elmondom: valószínűleg azért, mert úgy érzik nem ők irányítják az életüket, hanem csak megtörténnek velük a dolgok, sodródnak az életben, nem érzik, hogy ők irányítják az életüket és ez elbizonytalanítja és szomorúvá teszi őket. A rohanás a megélhetésért és a biztonságért elszívja minden energiájukat.
Van egy néhány ember, aki szabad, aki a saját álmaiért dolgozik, és a gyerekek, akik még gondtalanok, boldogok, mindig nevetnek, bizonyos értelemben függetlenek.
Ezek után jogos a kérdés: el lehet érni a függetlenséget és boldogságot?
A válaszom igen lehetséges. A lehetőségek világában élünk, azonban ennek az eléréséhez az emberiségnek változnia kell elsősorban beállítottságban, hozzáállásban, hitben, hogy ő is elérheti mindazt.
Minden embert úgy képzelek el, mint egy profi számítógépet (a legjobb számítógépet, amit még fel sem találtak). Aztán minden számítógépen más program fut. A csavargók és kitaszítottak gépén csak DOS van, az átlag embereknek WINDOWS 95, míg a gazdagoknak minimum XP. Ezeket a programokat a szüleink és a környezetünk, valamint azok a személyek írták, akiket szerettünk, és ez így megy évezredek óta. Még ezzel sem volna baj, csak akinek Dos van az egyáltalán nem frissít, Akinek Windows 95 van, azok úgy 5 évente frissítenek egy minimálisat, az XP tulajdonosok pedig legalább kéthavonta. Sokan elcsodálkoznak mások sikerén és szerencséjén, mások irigylik és vannak akik elkezdenek azon gondolkozni, hogy ha neki jár nekem miért nem? Az nem számít, hogy a szüleink kinek milyen "programot" írtak nekünk. Ha egy ember ráébred, hogy rossz a program, képes azt felülírni. És elkezdenek frissíteni. Erre a leghatásosabb módszer az olvasás. Elsősorban sikeres emberek által írt személyiségfejlesztő könyvekre gondolok (Brian Tracy, Dale Carnegie, Napoleon Hill, Robert T. Kiyosaki, Donald Trump, Keith Ellis, John Maxwell, stb). Te hová tartozol?
A STAMFORD egyetemen bebizonyították, hogy a föld lakosságának körülbelül a 80%-a az agy kapacitásának kevesebb mint 10%-át használja. Az emberek nagy többsége úgy hal meg, hogy valódi képességeiről nem is tud.
Az agy egyik fontos tulajdonsága a vonzás: vagyis amire a legtöbbet gondolunk, az megvalósul. És ez tény. A bibi csak az, hogy a legtöbb ember újra és újra arra gondol, amit nem akar. Ezzel nem eltávolítja a vészt, hanem bevonzza az életébe. Hihetelennek hangzik? Tapasztalatból írom, hónapokon keresztül én is ezt tettem. Csak néha figyelj tudatosan arra, hogy mi jár a fejedben.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)