Oldalak

2008. január 14., hétfő

A természet csodái és az emberiség képességei

Különböző elméletek vannak a Föld keletkezéséről. Bármi is legyen egy dolog bizonyos, hogy csodálatra méltó folyamatok vannak. Az egyik ilyen folyamat a költöző madarak vándorlása. Az utolsó nyáron született vándor madár, amelyiknek az agya dió nagyságú, az is ősszel nekivág a nagy útnak. A másik ilyen folyamat a hibernáló emlősök utódjai, például a mókus, amelyik soha nem látott havat, nem tudja mi a tél és mégis ősszel szorgosan gyűjti a mogyorót a hideg hónapokra. És még sorolhatnánk, mert számos példa van.

Létezik egy úgynevezett siker ösztön, ami ezeket az állatokat segíti túlélni nehéz élet körülményt. Ez a siker ösztön készteti a kismadarat, hogy irány Afrika, a mókust, hogy gyűjtsön mogyorót, stb. Az embernek is van siker ösztöne. A bibi csupán az, hogy az anyaállat ösztönzi és támogatja a maga módján kicsinyét dolgok megtételére, és rövid idő alatt sok mindent megtanít, hogy túl élje élete első évét. Az ember esetében a folyamat tovább tart sajnos. A tanulásunk része volt, hogy "nem szabad", "ha nem azt csinálod kikapsz", "rossz vagy", "az lehetetlen", "te ehhez kicsi vagy" és hasonlók. Aztán ha valami új dolgot csinál a gyerek és rosszul sül el megszidják, kiabálnak vele, megverik, stb. Persze vannak kivételek, de ezek erősítik a szabályt.
Ezek a nevelési szokások általában demoralizálják a gyerekeket és személyiségük részévé válik. Mire felnőnek önbizalom hiányosak lesznek, kisebbrendűség érzetük van, és sok dolgot lehetetlennek, elérhetetlennek tartanak. Egy irreális énképet alakítanak magukról ki, ennek következtében képtelennek érzik magukat bizonyos feladatok elvégzésére. Bármi újjal találkoznak első reakciójuk negatív és észre sem veszik, mert a kudarc mechanizmus már automata. Aggodnak a cselekedet helyett.
A legrosszabb ebben az, hogy nagyon kevesen ismerik ezt fel felnőtt korban, így képtelenek kilépni ebből az irreális énképből, így aztán teljesen megrekednek egy kényelmi zónában, amiben egy idő után kényelmetlenül érzik magukat és boldogtalanok, mások makacsok és félnek a változástól.

Tehát ezért az ember saját magának kell kifejlessze a siker ösztönét, miután nagykorúvá lett, hogy könnyebben vegye az akadályokat. Az akadályok magukban mind jó dolgok. Nézzük csak mi történik egy folyóval, ha gátakat építenek rá? Felduzzad és hatalmas turbinákat képes meghajtani. Így van ez az embereknél is. Ha akadállyal találkozik, van hite és önbizalma, képes legyőzni azt. Sőt a kvantum fizika már bizonyítja a gondolat alkotó erejét, csak ehhez elsősorban ki kell iktatni a negatív érzelmeket, amik gyermekkorban a személyiség részévé váltak, aztán hinni kell az egész kvantum fizikába, és kell egy adag bátorság is. Mi tagadás én is megijedtem amikor először megtapasztaltam a gondolatok erejét. Nem dugtam a fejem a homokba, hanem elkezdtem a tudat programozását tanulni és használni. És mini csodák történtek, és történnek folyamatosan. Ezeknek a tapasztalatok sorozata adja nekem most a lelkesedést, az életkedvet, a boldogságot és látom az életem lényegét. Ez egy hosszú folyamat, ami hitet és kitartást igényelt, ezekért most a gyümölcs kárpótol.

Kutatásokban már kimutatták, hogy az átlag ember úgy hal meg, hogy nem tud a képességeiről, és ez a hiányos nevelésnek tudható be első sorban. Nem a szülők, vagy aki nevel a hibás, mert ő elképzelése szerint a legjobbat akarja, csupán nincs tisztába az illető azzal, hogy minek milyen hatása van. Elsősorban az oktatásban kellene forradalmasítani, hogy egy sikeresebb és boldogabb generációk kerüljenek ki.

Emberi joga van mindenkinek elérni mindazt, amit ez a világ kínál nekünk. Ennek azonban ára van, amit sokak nem hajlandók megfizetni, inkább azt mondják lehetetlen, ahelyett hogy elgondolkoznának azon, hogy hogyan érhető el. Nem szerencse kérdése, ez egy tudatos fejlődés, aminek kezdete van és ha megízlelte valaki a sikert, képtelen megállni. Mindenki számára elérhető, csupán akarni kell. Akkor lesz egy sportolóból bajnok, ha azt ő nagyon akarja. Az ember akkor lesz sikeres, boldog és gazdag, ha szintén akarja. Van egy jó székely mondás: Disznó tor nem erőszak!

Az itt olvasható állítások kutatások eredményei, és általában igazak, lehetnek azonban egyedi esetek, ahol ezek nem érvényesek. Olvastam, megfigyeltem, tapasztaltam, leírtam.

Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com

Nincsenek megjegyzések: