Kaptam olyan személyes visszajelzéseket, hogy meg akarok változtatni embereket, nos én nem akarok. A blog egyik célja, hogy segítsen azoknak, akik változni szeretnének, a másik, hogy megkérdőjelezze a régi beidegződött szokásmintákat. Sokan ragaszkodnak a hagyományokhoz. Néprajzi szempontból nagyon értékesek, azonban el kell választani a néprajzot a viselkedésmódtól. Nagyon fejlődő világban élünk és csak az tud hosszú távon fennmaradni, aki képes lépést tartani a fejlődéssel. Szívesen megnézném, hogy mit tenne manapság egy 100 évvel ezelőtt élt ember, hogyan boldogulna a mostani civilizációban. És mégis sokan ragaszkodnak azokhoz a több évtizedes beidegződésekhez, programokhoz, amit az elődjeinktől kaptunk.
A változás elején vagyunk még, olyankor, amikor még be lehet pótolni a kisebb lemaradásokat. Ehhez azonban nyitott kell lenni, különben társadalmunk lemaradó rétegét fogjuk képviselni. Ez a változás is egy választás.
Van a világban több 100 azonos keresztnevű ember. Ezekből az egyik te vagy, a másik esetleg egy ismerős stb. Kicsi a valószínűsége annak, hogy két azonos nevű ember egyszerre ugyanazt teszi. Mindenik a saját elképzelései szerint választ egy lehetőséget, legyen szó ételformáról, iskoláról, jövedelemről, párról, barátról, autóról, élményről, stb. Az szerint választ, hogy mit talál a legmegfelelőbbnek. Vagyis a személyiségképünknek megfelelően választunk. Ez a személyiségkép egy program, ami fut az agyunkban. Ezt a programot életünk első felében szüleink és/illetve közvetlen környezetünk írták a neveléssel, majd mi tovább írjuk életünk végéig. Azonban 18 éves korunktól kezdve a szülői szigorúságtól függően jogunk van választani. Ha neked az a fontos, hogy megfelelj szüleid elvárásainak akkor nincs értelme tovább olvasnod. Ez a bejegyzés elsősorban azoknak szól, akik többet szeretnének elérni az életben, mint a jelenlegi kilátásaik ígérnek.
Nagyon korán megtanítanak a szüleink/nevelőink, hogy válasszunk két tárgy között. Aztán megtanultuk azt is, hogyan válasszunk két esemény között, kevesebbnek sikerül már választani két viselkedésforma között, mert ez már egy nevelőtől tudattalanul kapott program. Sokáig nekem sem tűnt fel, hogy egy adott szituációban viselkedhetnék másképp is. Szerencsére az élet az egyik legjobb tanító annak, aki hajlandó tanulni. Még serdülőkorban megkezdjük a párválasztást, családi állapotunk megválasztását. Majd szakmaválasztást, esetleg továbbtanulás és munkahelyválasztás. Itt azonban sokan befejezik a választást és a továbbiakban sodródnak az életben.
A választási lehetőségek nem állnak itt meg. Például az ember azt is megválasztja, hogy boldogan, vagy boldogtalanul fogja leélni az életét, ez azonban nem tudatos választás. A beidegződött programjainktól függ. Ugyan ez a helyzet a gazdagsággal is, aztán a társadalomban betöltött szereppel is, ide sorolható a szerencse, a siker, az elért eredmények és szinte minden, ami nem történik meg egy ember élete során, mint tapasztalat.
A személyiség fejlettségétől függ, hogy ki milyen szintekig megy el a választásban.
Vegyünk példának 100 János nevű embert (elnézést, ha valakit így hívnak):
- az első Jánosunk szegény falusi környezetből jön, mondjuk csak négy osztálya van és megelégszik a pásztorsággal.
- a második egy kicsit igényesebb kijár nyolc osztályt és kovácsinasnak, majd kovácsnak áll
- a harmadik ismét igényesebb, szakiskolát végez és kőművesnek áll
- a negyedik líceumot végez és elárusítónak áll
- az ötödik már tisztviselő, értékesítő, tanár, középvezető, és így tovább a magasabb szintekig: cégtulajdonos, orvos, kutató, politikai pártelnök, színészek, milliomos, milliárdos. Ők mind választottak, a programjaiknak megfelelően. És miért nem te vagy az, aki egy magasabb funkciót tölt be, aki jobb életkörülmények között él?
Tudom én, mit gondolsz, azt hogy mindenki nem olyan okos, hogy bármit megtanuljon.
Azt kell mondjam igazad van. Egy tényt ne felejtsünk el: az átlagember az agyképességeinek kevesebb, mint 10%-át használja. A kutatók már bebizonyították, hogy minden embernek van egy különleges adottsága, csupán fel kellene fedeznie a magában rejlő kincseket. Akik magas beosztásokat, színvonalasabb életkörülményeket élnek, azok vették a fáradságot és felfedezték kiváló adottságukat. Választottak és változtattak.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
2008. január 31., csütörtök
2008. január 20., vasárnap
A gondolat ereje
Az utóbbi időben egyre több a kutatás az emberi agy kapacitásával kapcsolatban. Rájöttek, és már bizonyítják is, hogy az emberi gondolatok alkotják a világot. Tehát ha valamire folyamatosan gondol valaki, az tényekké alakul át. Így mindenki maga alakítja ki a saját életkörülményeit, vannak, akik tudatosan (körülbelül a föld lakosságának 3%-a) a többi pedig tudattalanul. Illetve van még egy átmeneti csoport, aki sejti, hogy van valami összefüggés, de vagy nincs elég bátorsága szembenézni a tényekkel, hogy akár ő is képes lehet irányítani a saját világát, vagy annyira meg van elégedve a körülményeivel, hogy nem szakít rá időt nagyobb eredmény reményében.
Napjainkban az egyik legcsodálatraméltóbb példa az Arab Emírségek esete. Negyven évvel ezelőtt kezdődött az egész. Akkoriban sátrakban és viskókban laktak az ország lakói, és napirenden volt a törzsek közötti viszálykodás, fegyveres összetűzés, bosszúállás. Akkor még kilenc törzs tartozott egy kalap alá, amiből későbbiekben kettő kivált és maradtak heten. Ekkor a hét törzsfőnök közül a leggazdagabb elkezdett gondolkodni a népe jövőjén, és arra a következtetésre jutott, hogy ha úgy folytatják életvitelüket, hogy a kőolajból származó bevételt fegyverekre és viszálykodásra költik, miután kifogy a kőolaj, igen rossz sorsra fognak jutni az utódok, mivel országukban csak sivatag van, egyetlen kincs a kőolajuk. Rájött, hogy változtatni kell az eddigi életmódjukon.
A gondolkodása meghozta az eredményt, amit megosztott a másik törzsek vezetőivel. A tárgyalások következtében egyetértettek és békét kötöttek a törzsek és elkezdtek a jövőjükön dolgozni. Az eddig egymás megtorlására fordított energiájukat a jövőjük jobbá tételére fordították. Őket nem érdekelte, hogy az országban nem nőnek fák vagy fű, az sem, hogy nagyon szűkös az édesvízkészletük, hogy viszonylag kevés tengerpartjuk van, hogy nincsenek hófödte hegyeik, sem az előítéletek az arabokkal szemben. Volt egy nagyszerű elképzelés, egy remek ötletsor, és elkezdték tervezni azt az országot, amit szerettek volna maguk körül. Az egyik legnehezebb dolguk a lakosság mentalitásának megváltoztatása volt. Leginkább ezért tartott tovább, mert akinek a vérében van a bosszú, azt már nem nagyon lehet kinevelni.
"Minden teljesítmény, minden munkával megszerzett gazdagság kezdete egy GONDOLAT volt". Napoleon Hill
Dolgoztak keményen. Eltelt negyven év, és most szét lehet nézni abban az országban. Nincs bűnözés, hatalmas pálmafák alatt fű, amit importált édesvízzel öntöznek, pálmafa alakú félsziget építve, hogy minél több turistának legyen hely, a sivatagban hó és fedett sípálya van a változatosság érdekében. Nem beszélve a hatalmas luxusszállodákról és óriási szórakozóhelyekről. Most már a turizmusból is akkora bevételük van, mint a kőolajból. Már nem érdekli őket, mikor fogy ki a kőolaj. A világ turizmusparadicsomává nőtte ki magát az az ország.
„Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.” Walt Disney
Apropó bátorság: azt nevezik bátor embernek, aki szembenéz saját félelmeivel.
Az araboknak volt bátorságuk, és hatalmas változáson mentek át. Aztán minden eszköz, ami ezen a földön van, mind emberek alkották. Elképzelték, gondolkodtak rajta, majd nekifogtak és megvalósították. A képességek mindenkiben benne vannak, csak egy döntést kell hozni, hogy kiaknázza képességeit. Nekünk nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csupán használni mindazt, ami a rendelkezésünkre áll. Mindenkinek megközelítőleg ugyanannyi agysejtje van. A tudósok bebizonyították, hogy az átlagember az agyának kevesebb, mint 10%-át használja. Egyetlen dolgunk van, hogy még néhány százaléknak feladatot adjunk. Mindenkinek a saját személyes ügye, hogy mit tesz, azonban tehetne ennél sokkal többet. Ez már a választáson múlik.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
Napjainkban az egyik legcsodálatraméltóbb példa az Arab Emírségek esete. Negyven évvel ezelőtt kezdődött az egész. Akkoriban sátrakban és viskókban laktak az ország lakói, és napirenden volt a törzsek közötti viszálykodás, fegyveres összetűzés, bosszúállás. Akkor még kilenc törzs tartozott egy kalap alá, amiből későbbiekben kettő kivált és maradtak heten. Ekkor a hét törzsfőnök közül a leggazdagabb elkezdett gondolkodni a népe jövőjén, és arra a következtetésre jutott, hogy ha úgy folytatják életvitelüket, hogy a kőolajból származó bevételt fegyverekre és viszálykodásra költik, miután kifogy a kőolaj, igen rossz sorsra fognak jutni az utódok, mivel országukban csak sivatag van, egyetlen kincs a kőolajuk. Rájött, hogy változtatni kell az eddigi életmódjukon.
A gondolkodása meghozta az eredményt, amit megosztott a másik törzsek vezetőivel. A tárgyalások következtében egyetértettek és békét kötöttek a törzsek és elkezdtek a jövőjükön dolgozni. Az eddig egymás megtorlására fordított energiájukat a jövőjük jobbá tételére fordították. Őket nem érdekelte, hogy az országban nem nőnek fák vagy fű, az sem, hogy nagyon szűkös az édesvízkészletük, hogy viszonylag kevés tengerpartjuk van, hogy nincsenek hófödte hegyeik, sem az előítéletek az arabokkal szemben. Volt egy nagyszerű elképzelés, egy remek ötletsor, és elkezdték tervezni azt az országot, amit szerettek volna maguk körül. Az egyik legnehezebb dolguk a lakosság mentalitásának megváltoztatása volt. Leginkább ezért tartott tovább, mert akinek a vérében van a bosszú, azt már nem nagyon lehet kinevelni.
"Minden teljesítmény, minden munkával megszerzett gazdagság kezdete egy GONDOLAT volt". Napoleon Hill
Dolgoztak keményen. Eltelt negyven év, és most szét lehet nézni abban az országban. Nincs bűnözés, hatalmas pálmafák alatt fű, amit importált édesvízzel öntöznek, pálmafa alakú félsziget építve, hogy minél több turistának legyen hely, a sivatagban hó és fedett sípálya van a változatosság érdekében. Nem beszélve a hatalmas luxusszállodákról és óriási szórakozóhelyekről. Most már a turizmusból is akkora bevételük van, mint a kőolajból. Már nem érdekli őket, mikor fogy ki a kőolaj. A világ turizmusparadicsomává nőtte ki magát az az ország.
„Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.” Walt Disney
Apropó bátorság: azt nevezik bátor embernek, aki szembenéz saját félelmeivel.
Az araboknak volt bátorságuk, és hatalmas változáson mentek át. Aztán minden eszköz, ami ezen a földön van, mind emberek alkották. Elképzelték, gondolkodtak rajta, majd nekifogtak és megvalósították. A képességek mindenkiben benne vannak, csak egy döntést kell hozni, hogy kiaknázza képességeit. Nekünk nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csupán használni mindazt, ami a rendelkezésünkre áll. Mindenkinek megközelítőleg ugyanannyi agysejtje van. A tudósok bebizonyították, hogy az átlagember az agyának kevesebb, mint 10%-át használja. Egyetlen dolgunk van, hogy még néhány százaléknak feladatot adjunk. Mindenkinek a saját személyes ügye, hogy mit tesz, azonban tehetne ennél sokkal többet. Ez már a választáson múlik.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
2008. január 18., péntek
Miért a gazdagságot választják?
Gyakran találkozok olyanokkal akik a gazdagság ellen vannak. Időmbe telt mire megértettem, hogy egyesek szemébe miért olyan rossz dolog a sok pénz. Ezalatt több siker történetről szóló könyvet kiolvastam és megértettem, hogy ez összefüggésben van a pénzügyi műveltséggel és a neveléssel. Az a tény, hogy nem jut bármire pénz, számukra a valóság és a többit valótlannak, lehetetlennek tartják. Azért találkoztam ezekkel az emberekkel mert ilyenből van a legtöbb, és az ismerőseim nagy többsége is ebbe a csoportba tartozik, akik pénzért dolgoznak, és számukra az a normális, ha X időt dolgoznak Y összegért. Az ilyen embereknek a biztonság a fontos.
Ha előttük gazdagságról beszélünk, az első ember aki eszükbe jut az a főnökük. Az eddigi írásaimban nem a cégtulajdonosokra gondoltam, akik az embereket a maguk módján kihasználják, panaszkodnak, hogy rosszul megy a cég, miközben munkájuk után egyre gazdagabb. Sajnos kelet Európa ilyenekkel van tele.
Van azonban egy jó hírem. Létezik igazságos gazdagság is. Már több olyan emberrel találkoztam aki nem hagyományos vállalkozás útján jutott legális és nagy vagyonhoz.
Ezek az emberek nem nagyképűek, nem parancsolnak, sosem morcosak, nem is kiabálnak, és nem kapzsik. Ők szerények, alázatosak és segítőkészek, mindig vidámak és remek társaságok. Még itt kelet Európában kevesen vannak, de a jelek arra utalnak, hogy egyre többen lesznek. Olyan életet élnek, ami sokak számára csábító, főleg azért, mert könnyebben elérhető az a gazdagság, mint létrehozni egy milliókat termelő birodalmat, másrészt a magatartásuk és stílusuk sok kitörni szándékozónak csábító lehet.
Hallani olyanokat is, hogy "engem a pénz nem érdekel!". Ilyenkor mindig mosolygok, és megkérdem hogy miért jár munkába?
A pénz egy olyan eszköz manapság, amivel nem csak a családot lehet eltartani, hanem még nagyon sok mindenre használható. Multifunkciónális. Tetszik nem tetszik, egyre többen hagynak fel a régi identitással és a gazdagság útjára térnek, mert olyan világot élünk ahol pénz nélkül nagyon nehéz. Hiába mondja bárki, hogy pénz helyett adok neked sok szeretetet, mert ezzel már nagyon kevesen érik be, és főleg nem a gyerekek. A reklám szakemberek nagyon rafináltak, olyan értelemben, hogy azt a közeget veszik célba aki a legjobban manipulálható: a gyerekek. A felnőtt már tud parancsolni valamennyire magának, viszont a gyerek nem lát a reklám mögé, hanem ő is akar egy olyat, és mindenféle játékokat kérnek maguknak, akkor is ha már kiállítást lehetne nyitni a sok régi játékból. És ugye a szülő a gyerekéért mindent megtesz, akkor is, ha az nem válik a hasznára. Aztán az idő múlásával nő a gyerek és egyre nagyobb és drágább játék kell. És itt jön be az előző cikk, ha folyton "nem"-et hall, az a valóságukká válik és elhiszik. Ezért tiltakoznak egyesek a pénz ellen.
Egy másik tényező, amiért sokan a gazdagságot választják egy idő után az a szabadság. Elődjeink az életüket adták értük. Csak az rendelkezik korlátlan szabadidővel aki saját magának dolgozik és van elég pénze ahhoz, hogy ne kelljen mindennap érte dolgozni. Az a szabad ember, aki szükség esetén akár több hónapig is el tudja halasztani a dolgát, anélkül hogy ezt a költségvetése megérezné. Bár lehet, hogy a pénz hordoz magában felelősséget, sokan azonban inkább vállalják a többlettel a "megküzdést" mint a kevesebbel. Nem az nehéz, hogy mit csináljak plusz 1000 euróval, hanem hogy még kellene 1000 euró és honnan vegyem elő.
Egy harmadik tényező, amiért a gazdagságot választják az a sikeresség, bár nem mindig nevezhető sikeresnek a gazdag (pl. Thomas Edison esete, bár gazdag volt mégis az egyik legsikertelenebb feltaláló, mert számos kísérlete nem hozta meg az eredményt, de ő nem adta fel, és ezért van villanykörte, gumiabroncs az autókon, stb.) mégis, ha valakinek sok pénze van sikeresnek érzi magát, megnő az önbizalma, stb.
Egy negyedik tényező a boldogság. Régi mondás: a pénz nem boldogít. Tény hogy sok gazdag ember nem boldogabb, mint egy szegény, az is tény hogy a válások körül belül a 20%-ka manapság a pénz miatt van. Nem beszélve azokról akik az utcán tartják a markukat, mert még betevőre sem jut. A mai világban megközelítőleg ugyanannyi boldogtalanságot okoz a pénz hiánya, mint amennyi boldogságot.
"Csak azt adhatjuk, amink van. Aki boldogtalan, nem adhat boldogságot,
aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első kötelességünk:
önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak teher. Először tanulni,
aztán tanítani! Először teremteni, aztán adni! Ez az élet vastörvénye."
Herbert N. Casson
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
Ha előttük gazdagságról beszélünk, az első ember aki eszükbe jut az a főnökük. Az eddigi írásaimban nem a cégtulajdonosokra gondoltam, akik az embereket a maguk módján kihasználják, panaszkodnak, hogy rosszul megy a cég, miközben munkájuk után egyre gazdagabb. Sajnos kelet Európa ilyenekkel van tele.
Van azonban egy jó hírem. Létezik igazságos gazdagság is. Már több olyan emberrel találkoztam aki nem hagyományos vállalkozás útján jutott legális és nagy vagyonhoz.
Ezek az emberek nem nagyképűek, nem parancsolnak, sosem morcosak, nem is kiabálnak, és nem kapzsik. Ők szerények, alázatosak és segítőkészek, mindig vidámak és remek társaságok. Még itt kelet Európában kevesen vannak, de a jelek arra utalnak, hogy egyre többen lesznek. Olyan életet élnek, ami sokak számára csábító, főleg azért, mert könnyebben elérhető az a gazdagság, mint létrehozni egy milliókat termelő birodalmat, másrészt a magatartásuk és stílusuk sok kitörni szándékozónak csábító lehet.
Hallani olyanokat is, hogy "engem a pénz nem érdekel!". Ilyenkor mindig mosolygok, és megkérdem hogy miért jár munkába?
A pénz egy olyan eszköz manapság, amivel nem csak a családot lehet eltartani, hanem még nagyon sok mindenre használható. Multifunkciónális. Tetszik nem tetszik, egyre többen hagynak fel a régi identitással és a gazdagság útjára térnek, mert olyan világot élünk ahol pénz nélkül nagyon nehéz. Hiába mondja bárki, hogy pénz helyett adok neked sok szeretetet, mert ezzel már nagyon kevesen érik be, és főleg nem a gyerekek. A reklám szakemberek nagyon rafináltak, olyan értelemben, hogy azt a közeget veszik célba aki a legjobban manipulálható: a gyerekek. A felnőtt már tud parancsolni valamennyire magának, viszont a gyerek nem lát a reklám mögé, hanem ő is akar egy olyat, és mindenféle játékokat kérnek maguknak, akkor is ha már kiállítást lehetne nyitni a sok régi játékból. És ugye a szülő a gyerekéért mindent megtesz, akkor is, ha az nem válik a hasznára. Aztán az idő múlásával nő a gyerek és egyre nagyobb és drágább játék kell. És itt jön be az előző cikk, ha folyton "nem"-et hall, az a valóságukká válik és elhiszik. Ezért tiltakoznak egyesek a pénz ellen.
Egy másik tényező, amiért sokan a gazdagságot választják egy idő után az a szabadság. Elődjeink az életüket adták értük. Csak az rendelkezik korlátlan szabadidővel aki saját magának dolgozik és van elég pénze ahhoz, hogy ne kelljen mindennap érte dolgozni. Az a szabad ember, aki szükség esetén akár több hónapig is el tudja halasztani a dolgát, anélkül hogy ezt a költségvetése megérezné. Bár lehet, hogy a pénz hordoz magában felelősséget, sokan azonban inkább vállalják a többlettel a "megküzdést" mint a kevesebbel. Nem az nehéz, hogy mit csináljak plusz 1000 euróval, hanem hogy még kellene 1000 euró és honnan vegyem elő.
Egy harmadik tényező, amiért a gazdagságot választják az a sikeresség, bár nem mindig nevezhető sikeresnek a gazdag (pl. Thomas Edison esete, bár gazdag volt mégis az egyik legsikertelenebb feltaláló, mert számos kísérlete nem hozta meg az eredményt, de ő nem adta fel, és ezért van villanykörte, gumiabroncs az autókon, stb.) mégis, ha valakinek sok pénze van sikeresnek érzi magát, megnő az önbizalma, stb.
Egy negyedik tényező a boldogság. Régi mondás: a pénz nem boldogít. Tény hogy sok gazdag ember nem boldogabb, mint egy szegény, az is tény hogy a válások körül belül a 20%-ka manapság a pénz miatt van. Nem beszélve azokról akik az utcán tartják a markukat, mert még betevőre sem jut. A mai világban megközelítőleg ugyanannyi boldogtalanságot okoz a pénz hiánya, mint amennyi boldogságot.
"Csak azt adhatjuk, amink van. Aki boldogtalan, nem adhat boldogságot,
aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első kötelességünk:
önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak teher. Először tanulni,
aztán tanítani! Először teremteni, aztán adni! Ez az élet vastörvénye."
Herbert N. Casson
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
2008. január 14., hétfő
A természet csodái és az emberiség képességei
Különböző elméletek vannak a Föld keletkezéséről. Bármi is legyen egy dolog bizonyos, hogy csodálatra méltó folyamatok vannak. Az egyik ilyen folyamat a költöző madarak vándorlása. Az utolsó nyáron született vándor madár, amelyiknek az agya dió nagyságú, az is ősszel nekivág a nagy útnak. A másik ilyen folyamat a hibernáló emlősök utódjai, például a mókus, amelyik soha nem látott havat, nem tudja mi a tél és mégis ősszel szorgosan gyűjti a mogyorót a hideg hónapokra. És még sorolhatnánk, mert számos példa van.
Létezik egy úgynevezett siker ösztön, ami ezeket az állatokat segíti túlélni nehéz élet körülményt. Ez a siker ösztön készteti a kismadarat, hogy irány Afrika, a mókust, hogy gyűjtsön mogyorót, stb. Az embernek is van siker ösztöne. A bibi csupán az, hogy az anyaállat ösztönzi és támogatja a maga módján kicsinyét dolgok megtételére, és rövid idő alatt sok mindent megtanít, hogy túl élje élete első évét. Az ember esetében a folyamat tovább tart sajnos. A tanulásunk része volt, hogy "nem szabad", "ha nem azt csinálod kikapsz", "rossz vagy", "az lehetetlen", "te ehhez kicsi vagy" és hasonlók. Aztán ha valami új dolgot csinál a gyerek és rosszul sül el megszidják, kiabálnak vele, megverik, stb. Persze vannak kivételek, de ezek erősítik a szabályt.
Ezek a nevelési szokások általában demoralizálják a gyerekeket és személyiségük részévé válik. Mire felnőnek önbizalom hiányosak lesznek, kisebbrendűség érzetük van, és sok dolgot lehetetlennek, elérhetetlennek tartanak. Egy irreális énképet alakítanak magukról ki, ennek következtében képtelennek érzik magukat bizonyos feladatok elvégzésére. Bármi újjal találkoznak első reakciójuk negatív és észre sem veszik, mert a kudarc mechanizmus már automata. Aggodnak a cselekedet helyett.
A legrosszabb ebben az, hogy nagyon kevesen ismerik ezt fel felnőtt korban, így képtelenek kilépni ebből az irreális énképből, így aztán teljesen megrekednek egy kényelmi zónában, amiben egy idő után kényelmetlenül érzik magukat és boldogtalanok, mások makacsok és félnek a változástól.
Tehát ezért az ember saját magának kell kifejlessze a siker ösztönét, miután nagykorúvá lett, hogy könnyebben vegye az akadályokat. Az akadályok magukban mind jó dolgok. Nézzük csak mi történik egy folyóval, ha gátakat építenek rá? Felduzzad és hatalmas turbinákat képes meghajtani. Így van ez az embereknél is. Ha akadállyal találkozik, van hite és önbizalma, képes legyőzni azt. Sőt a kvantum fizika már bizonyítja a gondolat alkotó erejét, csak ehhez elsősorban ki kell iktatni a negatív érzelmeket, amik gyermekkorban a személyiség részévé váltak, aztán hinni kell az egész kvantum fizikába, és kell egy adag bátorság is. Mi tagadás én is megijedtem amikor először megtapasztaltam a gondolatok erejét. Nem dugtam a fejem a homokba, hanem elkezdtem a tudat programozását tanulni és használni. És mini csodák történtek, és történnek folyamatosan. Ezeknek a tapasztalatok sorozata adja nekem most a lelkesedést, az életkedvet, a boldogságot és látom az életem lényegét. Ez egy hosszú folyamat, ami hitet és kitartást igényelt, ezekért most a gyümölcs kárpótol.
Kutatásokban már kimutatták, hogy az átlag ember úgy hal meg, hogy nem tud a képességeiről, és ez a hiányos nevelésnek tudható be első sorban. Nem a szülők, vagy aki nevel a hibás, mert ő elképzelése szerint a legjobbat akarja, csupán nincs tisztába az illető azzal, hogy minek milyen hatása van. Elsősorban az oktatásban kellene forradalmasítani, hogy egy sikeresebb és boldogabb generációk kerüljenek ki.
Emberi joga van mindenkinek elérni mindazt, amit ez a világ kínál nekünk. Ennek azonban ára van, amit sokak nem hajlandók megfizetni, inkább azt mondják lehetetlen, ahelyett hogy elgondolkoznának azon, hogy hogyan érhető el. Nem szerencse kérdése, ez egy tudatos fejlődés, aminek kezdete van és ha megízlelte valaki a sikert, képtelen megállni. Mindenki számára elérhető, csupán akarni kell. Akkor lesz egy sportolóból bajnok, ha azt ő nagyon akarja. Az ember akkor lesz sikeres, boldog és gazdag, ha szintén akarja. Van egy jó székely mondás: Disznó tor nem erőszak!
Az itt olvasható állítások kutatások eredményei, és általában igazak, lehetnek azonban egyedi esetek, ahol ezek nem érvényesek. Olvastam, megfigyeltem, tapasztaltam, leírtam.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
Létezik egy úgynevezett siker ösztön, ami ezeket az állatokat segíti túlélni nehéz élet körülményt. Ez a siker ösztön készteti a kismadarat, hogy irány Afrika, a mókust, hogy gyűjtsön mogyorót, stb. Az embernek is van siker ösztöne. A bibi csupán az, hogy az anyaállat ösztönzi és támogatja a maga módján kicsinyét dolgok megtételére, és rövid idő alatt sok mindent megtanít, hogy túl élje élete első évét. Az ember esetében a folyamat tovább tart sajnos. A tanulásunk része volt, hogy "nem szabad", "ha nem azt csinálod kikapsz", "rossz vagy", "az lehetetlen", "te ehhez kicsi vagy" és hasonlók. Aztán ha valami új dolgot csinál a gyerek és rosszul sül el megszidják, kiabálnak vele, megverik, stb. Persze vannak kivételek, de ezek erősítik a szabályt.
Ezek a nevelési szokások általában demoralizálják a gyerekeket és személyiségük részévé válik. Mire felnőnek önbizalom hiányosak lesznek, kisebbrendűség érzetük van, és sok dolgot lehetetlennek, elérhetetlennek tartanak. Egy irreális énképet alakítanak magukról ki, ennek következtében képtelennek érzik magukat bizonyos feladatok elvégzésére. Bármi újjal találkoznak első reakciójuk negatív és észre sem veszik, mert a kudarc mechanizmus már automata. Aggodnak a cselekedet helyett.
A legrosszabb ebben az, hogy nagyon kevesen ismerik ezt fel felnőtt korban, így képtelenek kilépni ebből az irreális énképből, így aztán teljesen megrekednek egy kényelmi zónában, amiben egy idő után kényelmetlenül érzik magukat és boldogtalanok, mások makacsok és félnek a változástól.
Tehát ezért az ember saját magának kell kifejlessze a siker ösztönét, miután nagykorúvá lett, hogy könnyebben vegye az akadályokat. Az akadályok magukban mind jó dolgok. Nézzük csak mi történik egy folyóval, ha gátakat építenek rá? Felduzzad és hatalmas turbinákat képes meghajtani. Így van ez az embereknél is. Ha akadállyal találkozik, van hite és önbizalma, képes legyőzni azt. Sőt a kvantum fizika már bizonyítja a gondolat alkotó erejét, csak ehhez elsősorban ki kell iktatni a negatív érzelmeket, amik gyermekkorban a személyiség részévé váltak, aztán hinni kell az egész kvantum fizikába, és kell egy adag bátorság is. Mi tagadás én is megijedtem amikor először megtapasztaltam a gondolatok erejét. Nem dugtam a fejem a homokba, hanem elkezdtem a tudat programozását tanulni és használni. És mini csodák történtek, és történnek folyamatosan. Ezeknek a tapasztalatok sorozata adja nekem most a lelkesedést, az életkedvet, a boldogságot és látom az életem lényegét. Ez egy hosszú folyamat, ami hitet és kitartást igényelt, ezekért most a gyümölcs kárpótol.
Kutatásokban már kimutatták, hogy az átlag ember úgy hal meg, hogy nem tud a képességeiről, és ez a hiányos nevelésnek tudható be első sorban. Nem a szülők, vagy aki nevel a hibás, mert ő elképzelése szerint a legjobbat akarja, csupán nincs tisztába az illető azzal, hogy minek milyen hatása van. Elsősorban az oktatásban kellene forradalmasítani, hogy egy sikeresebb és boldogabb generációk kerüljenek ki.
Emberi joga van mindenkinek elérni mindazt, amit ez a világ kínál nekünk. Ennek azonban ára van, amit sokak nem hajlandók megfizetni, inkább azt mondják lehetetlen, ahelyett hogy elgondolkoznának azon, hogy hogyan érhető el. Nem szerencse kérdése, ez egy tudatos fejlődés, aminek kezdete van és ha megízlelte valaki a sikert, képtelen megállni. Mindenki számára elérhető, csupán akarni kell. Akkor lesz egy sportolóból bajnok, ha azt ő nagyon akarja. Az ember akkor lesz sikeres, boldog és gazdag, ha szintén akarja. Van egy jó székely mondás: Disznó tor nem erőszak!
Az itt olvasható állítások kutatások eredményei, és általában igazak, lehetnek azonban egyedi esetek, ahol ezek nem érvényesek. Olvastam, megfigyeltem, tapasztaltam, leírtam.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
2008. január 12., szombat
Az oktatás
Kisiskolás korom óta sose szerettem tanulni. Sose láttam be, mi szüksége van annak, amit tanítanak az iskolában. Egészen mai napig vívódtam magamban, hogy miért érzek így az oktatás iránt. Most már tudom, hogy hasznos a deriválás, hogy kell a nyelv- és nyelvtan ismeret. A biológiát, a történelmet, a kémiát, a földrajzot mindig szerettem, de csak alap fokon. Mélyebben nem tudtak megérinteni. Egy tantárgy sem tudott igazából megérinteni, pedig már 19 éve nyomom a tanintézmények padjait.
Kicsi korom óta sikerről, boldogságról és sok pénzről álmodom. Ezt sehol nem tanították. És bárkivel szóba hoztam a múltban lehetetlennek tartotta ezt a hármat egy helyen, és ez még több kérdést tett fel bennem.
Nem adtam fel, tovább kerestem, hol tudatosan, hol tudattalanul ennek a lehetőségét. Ha annyi értelmes és hasznos dolgot feltaláltak már, miért pont ez nem lehetséges. Aztán találkoztam a személyiségfejlesztő-irodalommal, szinte eszem a könyveket, és bármilyen zsúfolt napom van, ha egy keveset is, de olvasok a témában. Épp a ma reggeli olvasmányom ezt az eddigi zűrzavart kitisztította. A könyvet egy önerőből meggazdagodott ember írta, akinek az édesapja egyetemi tanár volt, és a fogadott apja egy vállalkozó. A két apa két külön dolgot tanított az írónak kis srác kora óta. Ő Robert Kiyosaki, és a könyveiben épp arra tanít, hogyan lehet a Sikert, a Boldogságot és a Gazdagságot egyszerre elérni, természetesen becsületes úton. Tehát lehetséges. Bárki elérheti, csupán hajlandó kell legyen változni. A képesség mindenkiben benne van. A részletekért olvasd el 'A Szerencse választáson múlik' és a 'Biztonság és szabadság' cikkeim.
Azt sajnálom, hogy az iskolában ilyen fontos dolgokat nem tanítanak, pedig sokkal egyszerűbb, mint bármelyik tantárgy. Így elsőre bonyolultnak tűnhet annak, aki nem jártas a témában. Csak azután tisztult ki nekem is, miután elolvastam néhány e témába vágó könyvet, és beszélgettem olyan emberekkel, akik mindezt már elérték. Az nem tetszik nekem még az egyetemi oktatásban (és itt a szaktantárgyakra gondolok), hogy a tanárok amit tanítanak, azt többségben könyvekből tudják, és kevés a tapasztalat, vagyis tudásuk elméleti, nem gyakorlati.
A gazdag emberek nem lesznek tanárok, pedig mindenkinek szüksége van pénzügyi intelligenciára és hitelességre, mert ezek a gazdagság mozgató rugói. A siker pedig a személyiségfejlesztés eredménye. Hitet és önbizalmat kell építeni, pozitívvá kell válni. Lehet könyvekből is tanulni, viszont tapasztalat teszi mesterré az embert. Ami a boldogságot illeti, az egy kicsit bonyolultabb, mert oda kell személyiségfejlődés, semleges vagy pozitív környezet, és egy valamilyen jövedelmi háttér. A boldogság másik feltétele, hogy TE irányítsd a saját életed, és ne csak történjenek veled a dolgok, ehhez azonban célok és álmok kellenek.
Félreértés ne essék, nem az oktatás és a tanári kar ellen vagyok. Szükség van a gyerekeket alap ismeretekhez juttatni. Mai napig tisztelem néhány tanáromat, akik nem csak a tananyagot nyomták, hanem emberként is kezeltek.
Miért van az, hogy a felhőtlenül boldog kisgyerek bekerül az iskolapadba, végig megy a rendszeren és szakiskola vagy érettségi után önbizalomhiányosak, és már sokkal kevesebbet nevetnek, már nem olyan boldogok? Tény, hogy nem csak az iskolán múlik mindez, hanem a szülőkön, a környezeten is.
Ha megkérdezünk egy 18-20 éves fiatalt, hogy "Mit szeretne az életben elérni?", a legtöbb válasz, hogy boldog legyen, sikeres legyen, vehessen egy lakást, egy autót, mehessen nyaralni, stb. Kevésnek van egy konkrét célja.
Ezeket miért nem tanítják?
Fejlődik a világ, új kihívásokkal szembesül a mai nap embere. Ehhez nagy segítség lenne, ha a jövő generációit megtanítanák célkitűzésre és pénzügyi intelligenciára.
Ez az én személyes véleményem.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
Kicsi korom óta sikerről, boldogságról és sok pénzről álmodom. Ezt sehol nem tanították. És bárkivel szóba hoztam a múltban lehetetlennek tartotta ezt a hármat egy helyen, és ez még több kérdést tett fel bennem.
Nem adtam fel, tovább kerestem, hol tudatosan, hol tudattalanul ennek a lehetőségét. Ha annyi értelmes és hasznos dolgot feltaláltak már, miért pont ez nem lehetséges. Aztán találkoztam a személyiségfejlesztő-irodalommal, szinte eszem a könyveket, és bármilyen zsúfolt napom van, ha egy keveset is, de olvasok a témában. Épp a ma reggeli olvasmányom ezt az eddigi zűrzavart kitisztította. A könyvet egy önerőből meggazdagodott ember írta, akinek az édesapja egyetemi tanár volt, és a fogadott apja egy vállalkozó. A két apa két külön dolgot tanított az írónak kis srác kora óta. Ő Robert Kiyosaki, és a könyveiben épp arra tanít, hogyan lehet a Sikert, a Boldogságot és a Gazdagságot egyszerre elérni, természetesen becsületes úton. Tehát lehetséges. Bárki elérheti, csupán hajlandó kell legyen változni. A képesség mindenkiben benne van. A részletekért olvasd el 'A Szerencse választáson múlik' és a 'Biztonság és szabadság' cikkeim.
Azt sajnálom, hogy az iskolában ilyen fontos dolgokat nem tanítanak, pedig sokkal egyszerűbb, mint bármelyik tantárgy. Így elsőre bonyolultnak tűnhet annak, aki nem jártas a témában. Csak azután tisztult ki nekem is, miután elolvastam néhány e témába vágó könyvet, és beszélgettem olyan emberekkel, akik mindezt már elérték. Az nem tetszik nekem még az egyetemi oktatásban (és itt a szaktantárgyakra gondolok), hogy a tanárok amit tanítanak, azt többségben könyvekből tudják, és kevés a tapasztalat, vagyis tudásuk elméleti, nem gyakorlati.
A gazdag emberek nem lesznek tanárok, pedig mindenkinek szüksége van pénzügyi intelligenciára és hitelességre, mert ezek a gazdagság mozgató rugói. A siker pedig a személyiségfejlesztés eredménye. Hitet és önbizalmat kell építeni, pozitívvá kell válni. Lehet könyvekből is tanulni, viszont tapasztalat teszi mesterré az embert. Ami a boldogságot illeti, az egy kicsit bonyolultabb, mert oda kell személyiségfejlődés, semleges vagy pozitív környezet, és egy valamilyen jövedelmi háttér. A boldogság másik feltétele, hogy TE irányítsd a saját életed, és ne csak történjenek veled a dolgok, ehhez azonban célok és álmok kellenek.
Félreértés ne essék, nem az oktatás és a tanári kar ellen vagyok. Szükség van a gyerekeket alap ismeretekhez juttatni. Mai napig tisztelem néhány tanáromat, akik nem csak a tananyagot nyomták, hanem emberként is kezeltek.
Miért van az, hogy a felhőtlenül boldog kisgyerek bekerül az iskolapadba, végig megy a rendszeren és szakiskola vagy érettségi után önbizalomhiányosak, és már sokkal kevesebbet nevetnek, már nem olyan boldogok? Tény, hogy nem csak az iskolán múlik mindez, hanem a szülőkön, a környezeten is.
Ha megkérdezünk egy 18-20 éves fiatalt, hogy "Mit szeretne az életben elérni?", a legtöbb válasz, hogy boldog legyen, sikeres legyen, vehessen egy lakást, egy autót, mehessen nyaralni, stb. Kevésnek van egy konkrét célja.
Ezeket miért nem tanítják?
Fejlődik a világ, új kihívásokkal szembesül a mai nap embere. Ehhez nagy segítség lenne, ha a jövő generációit megtanítanák célkitűzésre és pénzügyi intelligenciára.
Ez az én személyes véleményem.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
2008. január 6., vasárnap
Képek rólam :)
Megfertőzött néhány jóember és elkeztem én is élni.
Ébren szép az élet, s úgy élni, hogy mindig szívesen emlékezz vissza.
Ez még a kezdet :))
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
Ébren szép az élet, s úgy élni, hogy mindig szívesen emlékezz vissza.
Ez még a kezdet :))
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
2008. január 3., csütörtök
Biztonság és szabadság
Napjainkban sokan a biztonságot választják a szabadság helyett, holott valamikor őseink a vérüket adták a szabadságért, és ezért a földért.
Mindenki egy biztos munkáról álmodik, ami valóban nem más mint rabság. Az alkalmazottak rabjuk a főnöküknek, az mások álmaiért dolgoznak naponta több órát, sokszor a betevő falatért.
Legközelebb ha mész az utcán, figyeld meg a környezetedben lévő embereket és gyerekeket. Ritka az a felnőtt akit mosolyogni látnál, és nézd meg a gyerekeket: többségük nevet, boldogok. Miért? Miért nem lehet boldog egy felnőtt?
Elmondom: valószínűleg azért, mert úgy érzik nem ők irányítják az életüket, hanem csak megtörténnek velük a dolgok, sodródnak az életben, nem érzik, hogy ők irányítják az életüket és ez elbizonytalanítja és szomorúvá teszi őket. A rohanás a megélhetésért és a biztonságért elszívja minden energiájukat.
Van egy néhány ember, aki szabad, aki a saját álmaiért dolgozik, és a gyerekek, akik még gondtalanok, boldogok, mindig nevetnek, bizonyos értelemben függetlenek.
Ezek után jogos a kérdés: el lehet érni a függetlenséget és boldogságot?
A válaszom igen lehetséges. A lehetőségek világában élünk, azonban ennek az eléréséhez az emberiségnek változnia kell elsősorban beállítottságban, hozzáállásban, hitben, hogy ő is elérheti mindazt.
Minden embert úgy képzelek el, mint egy profi számítógépet (a legjobb számítógépet, amit még fel sem találtak). Aztán minden számítógépen más program fut. A csavargók és kitaszítottak gépén csak DOS van, az átlag embereknek WINDOWS 95, míg a gazdagoknak minimum XP. Ezeket a programokat a szüleink és a környezetünk, valamint azok a személyek írták, akiket szerettünk, és ez így megy évezredek óta. Még ezzel sem volna baj, csak akinek Dos van az egyáltalán nem frissít, Akinek Windows 95 van, azok úgy 5 évente frissítenek egy minimálisat, az XP tulajdonosok pedig legalább kéthavonta. Sokan elcsodálkoznak mások sikerén és szerencséjén, mások irigylik és vannak akik elkezdenek azon gondolkozni, hogy ha neki jár nekem miért nem? Az nem számít, hogy a szüleink kinek milyen "programot" írtak nekünk. Ha egy ember ráébred, hogy rossz a program, képes azt felülírni. És elkezdenek frissíteni. Erre a leghatásosabb módszer az olvasás. Elsősorban sikeres emberek által írt személyiségfejlesztő könyvekre gondolok (Brian Tracy, Dale Carnegie, Napoleon Hill, Robert T. Kiyosaki, Donald Trump, Keith Ellis, John Maxwell, stb). Te hová tartozol?
A STAMFORD egyetemen bebizonyították, hogy a föld lakosságának körülbelül a 80%-a az agy kapacitásának kevesebb mint 10%-át használja. Az emberek nagy többsége úgy hal meg, hogy valódi képességeiről nem is tud.
Az agy egyik fontos tulajdonsága a vonzás: vagyis amire a legtöbbet gondolunk, az megvalósul. És ez tény. A bibi csak az, hogy a legtöbb ember újra és újra arra gondol, amit nem akar. Ezzel nem eltávolítja a vészt, hanem bevonzza az életébe. Hihetelennek hangzik? Tapasztalatból írom, hónapokon keresztül én is ezt tettem. Csak néha figyelj tudatosan arra, hogy mi jár a fejedben.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
Mindenki egy biztos munkáról álmodik, ami valóban nem más mint rabság. Az alkalmazottak rabjuk a főnöküknek, az mások álmaiért dolgoznak naponta több órát, sokszor a betevő falatért.
Legközelebb ha mész az utcán, figyeld meg a környezetedben lévő embereket és gyerekeket. Ritka az a felnőtt akit mosolyogni látnál, és nézd meg a gyerekeket: többségük nevet, boldogok. Miért? Miért nem lehet boldog egy felnőtt?
Elmondom: valószínűleg azért, mert úgy érzik nem ők irányítják az életüket, hanem csak megtörténnek velük a dolgok, sodródnak az életben, nem érzik, hogy ők irányítják az életüket és ez elbizonytalanítja és szomorúvá teszi őket. A rohanás a megélhetésért és a biztonságért elszívja minden energiájukat.
Van egy néhány ember, aki szabad, aki a saját álmaiért dolgozik, és a gyerekek, akik még gondtalanok, boldogok, mindig nevetnek, bizonyos értelemben függetlenek.
Ezek után jogos a kérdés: el lehet érni a függetlenséget és boldogságot?
A válaszom igen lehetséges. A lehetőségek világában élünk, azonban ennek az eléréséhez az emberiségnek változnia kell elsősorban beállítottságban, hozzáállásban, hitben, hogy ő is elérheti mindazt.
Minden embert úgy képzelek el, mint egy profi számítógépet (a legjobb számítógépet, amit még fel sem találtak). Aztán minden számítógépen más program fut. A csavargók és kitaszítottak gépén csak DOS van, az átlag embereknek WINDOWS 95, míg a gazdagoknak minimum XP. Ezeket a programokat a szüleink és a környezetünk, valamint azok a személyek írták, akiket szerettünk, és ez így megy évezredek óta. Még ezzel sem volna baj, csak akinek Dos van az egyáltalán nem frissít, Akinek Windows 95 van, azok úgy 5 évente frissítenek egy minimálisat, az XP tulajdonosok pedig legalább kéthavonta. Sokan elcsodálkoznak mások sikerén és szerencséjén, mások irigylik és vannak akik elkezdenek azon gondolkozni, hogy ha neki jár nekem miért nem? Az nem számít, hogy a szüleink kinek milyen "programot" írtak nekünk. Ha egy ember ráébred, hogy rossz a program, képes azt felülírni. És elkezdenek frissíteni. Erre a leghatásosabb módszer az olvasás. Elsősorban sikeres emberek által írt személyiségfejlesztő könyvekre gondolok (Brian Tracy, Dale Carnegie, Napoleon Hill, Robert T. Kiyosaki, Donald Trump, Keith Ellis, John Maxwell, stb). Te hová tartozol?
A STAMFORD egyetemen bebizonyították, hogy a föld lakosságának körülbelül a 80%-a az agy kapacitásának kevesebb mint 10%-át használja. Az emberek nagy többsége úgy hal meg, hogy valódi képességeiről nem is tud.
Az agy egyik fontos tulajdonsága a vonzás: vagyis amire a legtöbbet gondolunk, az megvalósul. És ez tény. A bibi csak az, hogy a legtöbb ember újra és újra arra gondol, amit nem akar. Ezzel nem eltávolítja a vészt, hanem bevonzza az életébe. Hihetelennek hangzik? Tapasztalatból írom, hónapokon keresztül én is ezt tettem. Csak néha figyelj tudatosan arra, hogy mi jár a fejedben.
Üdv Laci
bojtelaszlo@fiatalongazdagon.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)